Tisztelt Elnök Úr!

Tisztelt Államfők!

Hölgyeim és Uraim!

Őszinte köszönetemet szeretném kifejezni a Magyar Köztársaság elnökének, Göncz Árpád Úrnak, valamint Magyarország kormányának vendégszeretetükért, és a budapesti munkánkhoz biztosított fantasztikus feltételekért.

Azerbajdzsán népe nagy jelentőséget tulajdonít az Európai Biztonsági és Együttműködési Tanács munkájának, és sokat vár ettől a találkozótól. Az EBESZ zárónyilatkozatának 1975-ben, Helsinkiben történt aláírása hosszú távú pozitív hatással járt a világban zajló folyamatok tekintetében, és az utóbbi években világszerte végbemenő kardinális változások egyik előfutárává vált. Megváltozott a világ politikai térképe; új, szuverén, az EBESZ kötelékébe tartozó államok jöttek létre, közöttük az én hazámmal, a független Azerbajdzsánnal.

Korunk megváltozott körülményei között az EBESZ szerepe és jelentősége egyre növekszik. Az új Európának, a határok és befolyási övzetek nélküli Európának egy jobbá tett EBESZ-re van szüksége. Kifejezett szükségét érezzük az EBESZ tevékenysége aktivizálásának, annak hatékony fegyverré történő változtatásának, amely képes tényleges támogatást nyújtani a demokratizálódási folyamatoknak és az emberi jogok védelméhez; képes határozottan elejét venni az agresszív cselekedeteknek vagy terveknek, amelyek kárt tehetnek a fiatal, még meg nem erősödött államok szabadságában és függetlenségében; képes segíteni a stabilitás helyreállítását kontinensünk forró pontjain és Európa új biztonsági felépítésének egyik alapkövévé válni a hidegháború befejezése után.

Az Azerbajdzsáni Köztársaság, függetlenségének kihirdetése után következetesen halad a piacgazdaságra épülő, többpártrendszerrel, az emberi jogokat és a személyi szabadságot biztosító törvényekkel rendelkező demokratikus állam létrehozásának útján. Az átmeneti időszak objektív nehézségeitől, a ránk erőltetett hatéves háború következményeitől eltekintve az előttünk álló út jelentős részét már megtettük, és bizonyosak vagyunk abban, hogy elérjük kitűzött céljainkat.

Azerbajdzsán csatlakozott a NATO „Partnerség a béke nevében” elnevezésű programjához, a leszerelés és a fegyverkezés ellenőrzése terén szigorúan kitart a nemzetközi jogi kötelezettségek teljesítése mellett, egyebek között az Európai Hagyományos Fegyveres Erőkről (CFE = Conventional Forces in Europe) szóló Szerződésnek megfelelően.

Mindent megteszünk annak érdekében is, hogy – egyenlő jogokkal rendelkező partnerként – meggyorsítsuk a világközösségbe történő gazdasági integrálódás folyamatát, szoros együttműködést alakítsunk ki szomszédainkkal és a világ összes országával.

Ennek kitűnő példájaként nevezhetjük meg a világ vezető vállalataival a Kaszpi-tenger azerbajdzsáni területén található kőolajlelőhelyek közös kiaknázásáról szóló, szeptember 20-án aláírt szerződést. Külön ki szeretném emelni, hogy e hatalmas befektetési projekt több résztvevője az EBESZ tagállamait képviseli – az Egyesült Államokat, Oroszországot, Angliát, Törökországot, Norvégiát. Remélem, hogy ez a megállapodás segíteni fogja az ebben a konzorciumban részt vevő országok és népek közeledését, összességében pedig az európai stabilitás és együttműködés megerősödését.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A tanácskozás résztvevői előtt ismert, hogy hat évvel ezelőtt köztársaságunk ellen agressziót hajtottak végre egy bizonyos területének – a Hegyi-Karabahnak – az elcsatolása céljából. Az Örmény Köztársaság, az örmény szeparatisták Hegyi-Karabahban aktív katonai cselekményeket indítottak államunk területi egységével szemben. Susi városa és Azerbajdzsán Lacsinszkij körzete elfoglalása után lényegében a Hegyi-Karabah annexiója zajlik. Hegyi-karabahi települések tucatjait rombolták le és gyújtották fel, ahol több mint 50 ezer azerbajdzsáni lakos élt. Kihasználva a hegyi-karabahi hídfőállást, az örmény fegyveres erők elfoglaltak hat másik, a Hegyi-Karabah határain kívül eső és Karabah területét négyszer meghaladó zónát – Kjalbadzsarszkij, Agdamszkij, Fizulinszkij, Dzsebrailszkij, Zangilanszkij és Gubadlinszkij körzeteket.

Az agresszió eredményeként Azerbajdzsán területének több mint húsz százaléka elfoglalásra került. Több mint 20 ezer honfitársam halt meg, körülbelül 100 ezren sebesültek meg és váltak rokkanttá, 6 ezren fogságba estek, több mint egy millióan, vagyis a köztársaság lakosságának 15 százaléka vált földönfutóvá, akik jelenleg is sátorvárosokban élnek, a legalapvetőbb dolgokban szenvednek hiányt. Az elfoglalt azerbajdzsáni területeken 700 várost és települést romboltak le, ahol gyakorlatilag minden házat, iskolát, kórházat kiraboltak, felgyújtottak, megsemmisítették a történelmi emlékeket.

Azerbajdzsán népe nagy reményekkel fogadta az EBESZ 1992 tavaszán elfogadott, a konfliktus megoldására szolgáló Minszki Csoport létrehozásáról szóló döntését, amelynek tagjai között, az Azerbajdzsán és Örményország közötti konfliktus résztvevőin kívül, a világ kilenc tekintélyes országa is megtalálható. Nagy hálával fogadjuk e csoport tevékenységét, amely az eltelt időszakban lényeges munkát vitt véghez.

Szükségesnek tartom megemlíteni az Oroszországi Föderáció közvetítői tevékenységét, amelynek erőfeszítései segítségével, az EBESZ támogatása mellett, már körülbelül hét hónapja tart a fegyverszünet, és nem folyik vér. Ugyanakkor a tűzszüneti megállapodás még nem béke. A felek érdekeit és a nemzetközi jogi normákat figyelembe vevő politikai megállapodás aláírása nélkül nem jöhet létre tartós és igazságos béke. A tűzszünetet kihasználva intenzíven törekszünk e dokumentum egyeztetésére és elfogadására.

Szeretném Önöket biztosítani arról, hogy az Azerbajdzsáni Köztársaság ebben a folyamatban kizárólagosan békeszerető és cselekvő álláspontot foglal el. Az agresszió súlyos következményei ellenére az igazságosságon és emberiességen, az EBESZ alapelvein, az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatain alapuló békekötést javasolunk az örmény félnek. Készek vagyunk garantálni a Hegyi-Karabah örmény lakosságának biztonságát, egyetértünk az EBESZ békefenntartó erőinek a konfliktusövezetben történő elhelyezésével. Készek vagyunk megvitatni a Hegyi-Karabah státuszát is az Azerbajdzsáni állam részeként – az örmény nemzetiségű kisebbség jogainak megvalósítása érdekében, és biztosítani Azerbajdzsán hegyi-karabahi régiója és az Örmény Köztársaság közötti közlekedési folyosók megfelelő működését. Vannak viszont normák és elvek, amelyek számunkra megingathatatlanok – a határok sérthetetlensége, Azerbajdzsán területi egysége, az örmény fegyveres erőknek az összes megszállt területről történő kivonása, a menekültek visszatérése szülőföldjükre.

A mai napra éppen az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elfogadott határozat agresszor általi nem teljesítése és ellenállása a fegyveres erőinek az összes megszállt területről fokozatosan történő kivonása tekintetében akadályát képezi a politikai megállapodás megkötésének.

Sok múlik a Minszki Csoport tagjai között fennálló ellentmondások elsimításán, az Azerbajdzsán és Örményország közötti stabilitás és béke megteremtésére tett erőfeszítéseik egyesítésén is.

Üdvözöljük az EBESZ elnökének az örmény-azeri konfliktus rendezésére létrejövő nemzetközi békefenntartó erők megszervezése irányában tett erőfeszítéseit. Hálás vagyok az összes, az elnök felhívására reagáló országnak, és mindenkit arra buzdítok, hogy támogassa őt ebben a jótékony akcióban.

Rendkívüli módon meglepett az Örmény Köztársaság elnökének, Levon Ter-Petroszjánnak a Hram-folyón átívelő, Örményországot Grúziával összekötő híd felrobbantásával kapcsolatos bejelentése. Kategorikusan visszautasítom az Azerbajdzsáni Köztársaságnak a történtekben való részvételét, és jelen bejelentést tökéletesen megalapozatlannak, mindenféle alapot nélkülözőnek tartom. Különös nyugtalanságot kelt ezen – egy harmadik állam területén, a katonai cselekmények zónájától több száz kilométerre lezajlott – esemény szintén koholt minősítése, amely szerint a tűzszüneti megállapodás Azerbajdzsán általi durva megsértésével állunk szemben.

Az a benyomás alakul ki, hogy ezt az esetet, amely semmi módon nem érinti Azerbajdzsánt, szándékosan a helyzet kiélezésére, a feszültség fokozására használják fel. Ezzel kapcsolatban óva intem Levon Ter-Petroszján urat bármely meggondolatlan cselekedettől, amely kárt okozhat a kezdődő békefolyamatban, árthat annak a jótékony környezetnek, amely Budapesten, ezen a találkozón uralkodik. Részemről ismét hangsúlyozom államunk elkötelezettségét az elért tűzszüneti megállapodás mellett, és hajlandóságunkat arra vonatkozóan, hogy mindent megteszünk az örmény-azeri konfliktus békés rendezése érdekében. Arra szólítom Levon Ter-Pertroszján urat, hogy aktívan működjön közre a béke megkötésének folyamatában!

A budapesti találkozó előtt páratlan lehetőség áll a konfliktus rendezésében történő áttörés eléréséhez. Azzal a kéréssel fordulok az EBESZ tagországainak tisztelt államfőihez, hogy vállaljanak aktív részvételt ebben az ügyben, segítsenek eloltani a hatéves háború tüzét, amely fájdalmat és szenvedést hoz népemnek, emberek millióinak, ezzel hozzájárulva az Európai Biztonsági és Együttműködési Tanács zárónyilatkozata alapelveinek életre hívásához, amelyen mindannyian elhelyeztük kézjegyünket.

Köszönöm a figyelmet.

„Bakinszkij rabocsij”, 1994. december 10.