Heydar Aliyev, az Azerbajdzsán Köztársaság elnökének beszéde "A vallás és a meggyőződés szerepe a demokratikus társadalomban: a terrorizmus és az extrémizmus elleni útkeresés" témában tartott nemzetközi konferencia megnyitási ceremóniáján - 2002. október 10.


Tisztelt résztvevők!

Hölgyeim és uraim!

Az EBESZ, a demokratikus intézetek és az emberi jogok hivatala, Azerbajdzsán kormányának segítségével és támogatásával ma Bakuban nemzetközi konferenciát tart, ami jelentős esemény.

Korunkban ennek a konferenciának rendkívüli nagy a jelentősége. A konferencia résztvevőit Azerbajdzsán állam nevében üdvözlöm és ebben a munkában nagy sikereket kivánok.

A szeptember 11-én történő események a világpolitikában és a geostratégiai folyamatokban alapos változásokat okoztak, még egyszer demonstrálta nekünk a terrorizmus borzalmas lényegét, amely nagy veszélyt jelent minden országnak.

A történelem a terrorizmus erősödésének több szakaszát ismeri. Sőt, néha a terrorizmus állami szintre emelkedett, ami egész népek létezését fenyegette. Szeptember 11. eseményei borzalmas tragédiaként, mindenkorra bevonulnak az emberiség történelmébe.

E borzalmas terrorcselekmény áldozatainak emléke előtt tisztelegni ma, az én kötelességem is.

A világ globalizációjával egymáshoz még közelebb kerültünk. Éppen ezért ma, a népek közötti, a kultúrák közötti, a vallások közötti dialógusnak egyre nagyobb jelentősége van. Ezt a dialógust mindenképpen fejleszteni és támogatni kell. Ezzel mi bizonyos értelemben megpróbáljuk megmutatni a terrorizmus eredetének kialakulását és igyekszünk azt gyökereiben megszüntetni.

Ma a terrorizmus sok esetben a vallás leplébe burkolózik, vallásos ábrázatban mutatkozik. De ez nem téveszthet meg minket.

Egy időben a terrorizmus a Nagy francia forradalom az emberiségnek ajándékozott kitűnő jelszói alatt próbálta meg leplezni eredeti szándékait. A "vörös terrort" szervező biztosok ezt meg is valósították a kommunizmus ideológiájának zászlaja alatt. Ma pedig a terroristák sok esetben saját rosszindulatú politikai céljaik elérése érdekében fordulnak az általunk tisztelt általanos emberi értékekhez és saját vagy más csoportok érdekében megpróbálják rehabilitálni a terrorizmust.

Ma a terrorizmus különböző vallások mögé rejtőzik, destruktív és romboló céljait kifinomult módszerekkel próbálja meg elérni. Ez a külső kép, ez az álarc, ez a fedezék nem téveszthet meg minket. Az álcázás alatt megjelenik a terrorizmus eredeti, állati lényege.

Az egész emberiség, a terrorizmusnak "nem"-et mondva megpróbálja mozgósítani minden erejét a terrorizmus szellemi, gazdasági és politikai forrásainak felszámolására. Biztos vagyok benne, hogy az Önök konferenciája komoly lépést tesz ebben az irányban és a terrorizmus és extrémizmus elleni küzdelem útjainak keresésében a demokratikus társadalomban nagy sikereket fog elérni.

A tisztelt konferencia-résztvevőknek szeretném még egyszer a tudomására hozni, hogy Azerbajdzsán a szeptember 11-én történt események után csatlakozott az antiterror szövetséghez és a nemzetközi terrorizmussal komolyan harcoló országként különböző államigazgatási és szervezeti akciók közvetlen résztvevője lett.

Az utolsó években a nemzetközi egyezményekhez való csatlakozásunk és fontos jogi okiratok elfogadása tanúskodnak arról, hogy országunkban a terrorizmus elleni harc számára már teljesen kialkult a megfelelő törvényhozó bázis. Azerbajdzsán Büntető törvénykönyvében néhány változást végrehajtottak, beleértve a terrorizmus elleni harc finanszírozásának felelősségéről szóló különleges cikkelyt. 2002. májusában különleges rendelettel megerősítettem az intézkedési tervet, amely a terrorizmus elleni harcra irányult és az ENSZ Birtonsági Tanácsa határozatainak megfelel.

Természetesen, Azerbajdzsán kormányának a terrorizmus és az extrémizmus elleni gyakorlati tevékenysége nem merül ki meg általam felsorolt konkrét tényekkel. Az országban már sok fontos munkát elvégeztünk: a határ rendszer megerősítése, a törvénytelen vándorlási utak azonosítása és megszüntetése, a terror tevékenységek finanszírozására irányuló pénzügyi eszközök és más gazdasági erőforrások blokkolása és egyéb területeken.

Azerbajdzsáni nép és egész a régiónk életében nagy szerepet játszó néhány terv realizálása, ideértve a Baku-Tbiliszi-Dzsejhan és Baku-Tbiliszi-Erzurum kőolaj- és gázvezetékek biztonságágának biztosítását, a terrorizmus elleni harc integráns része.

A nemzetközi terrorizmus elleni néhány akcióban Azerbajdzsán aktívan részt vesz és az EBESZ tagországok képviselőit a konferencia révén szeretném még egyszer biztosítani, hogy a terrorizmus minden formája elleni harcban Azerbajdzsán állam az Önök megbizható szövetsége. Úgy gondoljuk, hogy a terrorizmus emberiség elleni kegyetlen cselekedetek és tervek realizálására szolgál. Ezért a vele folytatott harcnak folyamatosnak, szervezettnek és kiméletlennek kell lennie.

Emellett, szeretném különösen kiemelni, hogy a világközösség terrorizmus elleni harcában aktívan részt vevő azerbajdzsáni nép, több mint 15 éve különböző terror szervezetek által megvalósuló terrorcselekmények és véres akciók áldozata.

1987-től az Azerbajdzsánhoz tartózó Nagorni-Karabah autonóm terület körül történő események idejében ezer számra pusztultak az emberek, közöttük gyerekek, nők és öregek, sokan elmenekültek és kényszer-kivándorlók lettek. Az volt a bűnük, hogy azerbajdzsániak voltak.

Abban az időben a Szovjetunió vezetése az azerbajdzsáni nép ellen a nyílt megtorlást választotta azért, mert Nagorni-Karabah Azerbajdzsántól való elszakítása ügyében az azerbajdzsáni nép bátorkodott tiltakozni Felső szerv célirányos politikája ellen.

A szovjet hadsereg nagy kontingense, különleges rendeltetésű és belügyi csapategységekkel megerősítve, 1990. január 20-án, a rendkívüli helyzet bejelentése nélkül, különös kegyetlenséget és hallatlan állatiasságot tanúsítva, Bakut elfoglalta. 137 ártatlan ember meghalt, 611-en pedig különböző súlyosságú sérülést szenvedtek.

A január 20-i tragédiának, ami a totalitárius kommunista rendszer népünk ellen elkövetett borzalmas bűncselekménye volt, célja az azerbajdzsáni nép hitének és akaratának megtörése és a szovjet hadi gépezet hatalmának demonstrálása volt.

A XX. század történelmében a totalitarizmus legvéresebb terrorista aktusa éppen a január 20-án történt tragédia. Lényegében ez a tragédia a civilizáció, a humanizmus és az emberiség ellen irányult. Sajnálatos, hogy ezen borzalmas bűncselekmény szervezői és végrehajtói még eddig büntetlennek maradtak.

A január 20-án történő események után Örményországból Azerbajdzsán területére a terrorista csoportok küldésének folyamata megerősödött. Az Azerbajdzsán elleni fegyveres agresszió megvalósítására hoztak létre katonai bázist.

Örmény banditák a Kazah kerület néhány falujában kiirtották békés lakosságot, a Nahcsiván terület faluit többször megtámadták, mindez arról tanúskodik, hogy a valóságban a terrorista csoportok az egész határ mentén lemészárolják Azerbajdzsán békés lakosságát.

Nagorni-Karabah konfliktus legelején az Azerbajdzsán és a Nahcsivan közötti vasútvonal 130 km-es szakaszán kezdődött állandó terrorcselekményeknek az volt az eredménye, hogy megszűnt a vasúti összeköttetés. Nahicsevan ténylegesen és teljesen izolálva volt és blokád alá került.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozataiban megerősítette Azerbajdzsán szuverenitásának, területi egységének, határai sérthetetlenségének tiszteletét és kifejezésre juttatta azt a meggyőződését, hogy a területek fegyveres annektálása megengedhetetlen. Úgyszintén követelte valamennyi megszálló erő azonnali, teljes és feltétel nélküli kivonását Azerbajdzsán elfoglalt területeiről.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának minden követelése ellenére Örményország még mindig megszállva tartja Azerbajdzsán területének 20 százalékát és erősíti ott saját hadi jelenlétét.

Több mint egy millió polgártársunk elmenekült és a kikényszerített kivándorlók helyzetében van. Ténylegesen mindenki a terrorizmus áldozata. Azt szeretném különösen aláhúzni a konferencia résztvevői előtt, hogy ha ezek a terrorista csoportok tevékenysége idejében megszűnt volna, akkor a két szomszéd nép nem ütközne össze ma a nagy tragédia következményei likvidálásának problémaival.

Sajnos, Nagorni-Karabahon és környékén, amely terület Azerbajdzsán integráns része, ma is működnek terrorista csoportosulások. Az elfoglalt és ellenőrizetlen területek kedvező talajt biztosítanak a terror és a bűnös csoportosulások tevékenységére.

Az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériumának 2001. évi beszámolója megjegyzi, hogy Azerbajdzsán megszállt területein a különböző, fegyver- és kábítószer tranzitforgalommal, pénzmosással foglalkozó nemzetközi terror szervezetek tagjai menedéket találnak ma is. Ennek véget venni a mi kötelességünk.

Az örmény - azerbajdzsáni Nagorni-Karabah konfliktus az EBESZ Minszki csoportja, más struktúrák és erők minden erőfeszítése ellenére is, még nem találta meg megoldását.

Ezen a konferencián még egyszer szeretném kijelenteni, hogy az örmény - azerbajdzsáni Nagorni-Karabah konfliktus alapján nem vallási és etnikai problémák állnak. Azerbajdzsán sajátos geopolitikai helyzetével, vallási és etnikai panorámájának sokszínűségével a Kaukázusnak, de lehet, hogy a világnak is unikuma. Éppen itt - Európa és Ázsia találkozásánál - a Nagy Selyem út mentén elhelyezkedő Azerbajdzsánban hagyták meg nyomukat az olyan ókori vallások, mint a zoroasztrizmus és a tűzimádás. Békésen egymás mellett éltek századokon át a dialógus és kölcsonös megértés légkörében a muzulmán, a keresztény és a zsidó vallások és ahogyan látják, ma is egymás mellett élnek.

Azerbajdzsán - többkonfesszionális ország. Éppen ezért, méltóan hozzá tud járulni a vallások és kultúrák közti kapcsolatok bővítéséhez és erősítéséhez az egész világon. Biztos vagyok benne, hogy mai konferencia ilyen lesz. Ezzel kapcsolatban, szeretném röviden emlékeztetni a konferencia résztvevőit a konferencia megrendezéséről való határozat történetére.

A 2001. decemberében Bukaresten tartott találkozó eredményei a terrorizmus elleni harc erősítése szempontjából különösen hasznosak voltak.

Emlékszem, hogy 2002. elején Bakuban Gerard Studman úrral találkozva "A vallás szerepe a demokratikus társadalomban" témában nemzetközi szeminárium megrendezéséről beszéltünk és arra a következtetésre jutottunk, hogy egy ilyen fórum összehívása az etnikai és vallási toleranciájáról nevezetes Bakuban lenne célszerű.

Aztán, figyelembe véve ezen intézkezdés jelentőségét és azt, hogy ott az EBESZ és a vele együttműködő országok magas rangú képviselői fognak részt venni, úgy határoztunk, hogy szeminárium elnevezés helyett, az "EBESZ Bakui konferenciájának" nevezzük.

Gondolom, hogy e fontos konferenciának Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban való megtartásáról szóló határozatunk teljesen helyes volt.

Azerbajdzsán muzulmán ország. A lakosság döntő többsége iszlám vallású.

Büszkék vagyunk arra, hogy Azerbajdzsán tudósai és bölcselői a történelemben nagy nyomot hagyó hatalmas iszlám civilizációhoz méltóan járultak hozzá.

1998-ban Bakuban az "Iszlám civilizáció a Kaukázusban" című tekintélyes nemzetközi szimpóziumon a különböző országok képviselői erről részletesen beszéltek.

Azerbajdzsán saját Alkotmánya szerint szovjet állam. Az állam és vallásos strukturák közti kapcsolat az Azerbajdzsán Köztársaság Alkotmánya vonatkozó rendelkezésein, "A vallás szabadsága" törvényen és más jogszabályokon alapul. A vallást elsősorban kultúránk, történelmi örökségünk, nemzeti szokásaink fenoménjeként és integráns részeként fogadjuk el.

Ismerős, hogy a tolerancia magas szintje elsősorban a nagy kultúra megnyilvánulása. Az emberekben az ilyen kultúra kialakítását a gyerekkortól kell kezdeni. Az országunkban a nővekvő nemzedék tanításában korszerű tudományos-pedagógiai koncepciók keretében igyekszünk kialakítani a kommunikációs kultúrát, vallási toleranciát és az együttműködési kultúrát. Általában ezt el is érjük. Ezt mondani nagyon könnyű, de ennek a realizálása eléggé nehéz folyamat.

Történelemben voltak olyan időszakaszok, amikor helytelenül értékelték a társadalom életében a vallás szerepét. A totalitárius rendszerek és ideológusok bukása után, a mai időkben a társadalom életében a vallások szerepe dinamikus módon megváltozik. Ezzel együtt, a pozitív folyamatokkal együtt, néhány erő eszközként igyekszik használni a vallásokat, mégpedig a terrorizmusra és az extrémizmusra való uszításra.

Mozgósítani kell a társadalom minden rétegét, különösen a politikusokat, a tudósokat, a hívő és a vallásos személyiségeket azért, hogy ilyen eseteket határozattan meg lehessen akadályozni. Az Önök konferenciája remek lehetőségeket ad minden embernek, akik készen állnak a dialógusra és együttműködésre.

Tisztelt résztvevők!

Ma az emberiség globális problémák előtt áll. Sajnálatos, hogy ilyen problémából nagyon sok van: a gazdasági fejlődés helyes stratégiáinak meghatározásától kezdve a különböző ökológikus kérdések megoldásáig. Ezeket a problémákat elemezve figyelembe kell venni, hogy a világban végbemenő bonyolult folyamatokban számunkra legnagyobb kincs és jólét maga az ember.

Az emberi társadalomnak képesnek kell lennie megvédeni az ember belső világát, világnézetét, képzettségi, tudományos, kulturális szükségletét, egyszóval több tényezőt is, ami meghatározza az ember létezését és szellemi világát, beleértve a jogait is.

De elsősorban a mi tartozunk felelősséggel minden egyed életéért. Ha a terrorizmus az ember életét veszélynek teszi ki, akkor a civilizációnk is veszélyben van. Éppen az emberek jövője érdekében, az emberi civilizáció jövője érdekében meg kell találnunk a kultúrák és a vallások kölcsönös dialógusában a közös nyelvet, hogy megsemmisíthessük az extrémizmust, a terrorizmust, az agresszív szeparatizmust ösztönző sötét, gonosz, destruktív erőket. Ezen a nehéz, de nemes úton Önöknek nagy sikereket kivánok.

Köszönöm szépen.

"Bakui munkás" újság, 2002. október 11.