Az Azerbajdzsáni Köztársaság elnökének, Hejdar Alijevnek a Hodzsali népirtás harmadik évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepségen elhangzott beszéde – Baku, Tezepir mecset, 1995. február 26.


Tisztelt honfitársaink! Tisztelt Muzulmánok!

Ma egy gyászos nap miatt gyűltünk össze itt, Allah házában, a Tezepir mecsetben. A Hodzsaliban lezajlott népirtás, a hodzsalibeli tragédia harmadik évfordulójára emlékezünk.

Azerbajdzsán népe sok évszázados történelme során nagy győzelmeket aratott, dicsősége tetőpontjára emelkedett, gazdagítva ezzel az egész világ kultúráját. A muzulmán világ egy olyan szent könyvvel ajándékozta meg a világörökséget, mint a Korán. Azerbajdzsán, népének sok évszázados történelme során, nagy problémákkal is szembesült, tragédiákat is átélt. Egyik ezek közül az örmény területrablók, megszállók több mint hat éve tartó agressziója népünk ellen, valamint, az agresszió eredményeként, földjeink szétdarabolása, egy részének elvesztése, honfitársaink halála, a vérontás. A tragédiák közül a legrémisztőbb, számunkra a legsúlyosabb seb, a hodzsalibeli tragédia.

A történelem folyamán nem egyszer láttunk példát az embernek a másik emberrel szemben tanúsított barbár viselkedésére. A világ sok pontján népirtás is zajlott. Az örmény területfoglalók, agresszorok által okozott, Azerbajdzsán elleni népirtás ezek közül is az egyik legiszonyatosabb. A hosszú ideig tartó, mondhatjuk, hogy az egész XX. századon átívelő, az örmény agresszorok által az azeri nép, nemzet ellen végrehajtott népirtások nagy csapásokat mértek népünkre. Közülük a legsúlyosabb sebet ejtette a Hodzsaliban lezajlott népirtás, a hat évig tartó háború.

A háborút örmény agresszorok robbantották ki. Azerbajdzsán népe csak a földjeit védi. Kétségtelen, hogy a háborúban vér folyik, áldozatokat hozunk, nagy nehézségeket élünk át, ugyanakkor a három évvel ezelőtt a Hodzsali város szülötteivel, a békés lakossággal, nőkkel, gyermekekkel, idősekkel, betegekkel szemben a megszállók által végrehajtott barbár katonai hadművelet volt a hatéves háború legszörnyűbb szakasza és legborzasztóbb, leggyászosabb oldala.

A Hodzsaliban lezajlott események még arra is rámutattak, hogy az örmények nem csak földjeinkre vetettek szemet, megszállták területeinket, de egy olyan barbár útra is ráléptek, mint a népünkkel szemben végrehajtott népirtás. Ez nyíltan megmutatkozott a hodzsalibeli eseményekben. Azon a szörnyű éjjelen az azeri népre nagy csapást mértek, és ez a seb a mai napig fájdalmas számunkra - még nem forrt össze, nem hegedt be, a seb örökké a szívünkben marad. Ahogy már megjegyeztem, a békés lakosság éjszaka történő megtámadása, a barbár megsemmisítés a helyszínen, a gyermekek, nők, idősek és betegek legyilkolása, soha nem látott kegyetlenséggel történő megkínzása szintén az ellenségeink barbárságát bizonyítja. A Hodzsali népirtás, az agresszió, az örmények népünkkel szemben tanúsított barbársága, az általuk az emberekkel szemben alkalmazott legaljasabb módszerek bekerültek, és ott is maradnak az emberiség történelmében. Az azon az éjjelen, azokban a napokban elesett azerbajdzsáni állampolgárokat az ország nagyra becsüli, ezek az emberek az életüket adták köztársaságunk területi egységének nevében. Áldozatokká, mártírokká lettek népünknek a nemzeti szabadságért vívott harcában. Tragikus haláluk, s az, hogy mártírhalált haltak, az azeri nép hősiességéről, állhatatosságáról, bátorságáról tanúskodik.

A több mint hat évig tartó háború alatt sok áldozatot hoztunk. Még egyszer mondom, hogy a hodzsalibeli mártírok a mi honfitársaink, akik területi egységünk, szuverenitásunk, Azerbajdzsán függetlensége nevében haltak meg.

Azért gyűltünk ma itt össze, hogy tisztelegjünk emlékük előtt, meghajtsuk fejünket, imádkozzunk értük. Azerbajdzsán egész népe, az azerbajdzsáni állam nevében ezen a gyásznapon újból részvétemet fejezem ki népemnek ezzel a tragikus eseménnyel kapcsolatban. Mély együttérzésemet fejezem ki a Hodzsaliban meghalt mártírok családjainak, rokonainak. Allah nyugosztalja Hodzsali mártírjainak lelkét! Allah nyugosztalja összes mártírunk lelkét! Allah adjon türelmet Hodzsali mártírjai családjainak! Allah adjon türelmet egész népünknek! Allah adjon türelmet ahhoz, hogy megszabaduljunk minden nehézségtől, biztosítsuk a teljes függetlenséget, a független Azerbajdzsán területi egységét, megerősítsük Azerbajdzsán függetlenségét!

A Hodzsaliban megtörtént tragédia – a mi bánatunk, fájdalmunk, szomorúságunk, de a harcnak, a nemzeti szabadságnak az azeri nép által évszázadok során megtett útja egy dicsőséges, sikeres út. A múltban is voltak nehézségeink ezen az úton. Nehézségek ma is vannak, de semmi sem törte meg és nem is fogja megtörni az azeri nép akaratát. Ezekből az eseményekből le kell, hogy vonjuk azt a következtetést, hogy bátrabbnak, kitartóbbnak, összetartóbbnak kell lennünk. Rá kell, hogy ébredjünk, hogy sorsunk irányítóiként mi magunk kell, hogy megvédjük saját magunkat, függetlenségünket, az Allah által előre kijelölt úton haladva meg kell találnunk saját utunkat és menni tovább, előre ezen az úton.

Ezért ma, azzal együtt, hogy mártírjaink lelkéért imádkozunk, magasra kell emelnünk a fejünket. Bármennyire is elkeseredettek vagyunk, optimistának is kell lennünk, előre kell néznünk, reménnyel a jövőbe, reménnyel kell élnünk. Teljesen biztos vagyok abban, hogy Azerbajdzsán népe legyőzi ezeket a nehéz időket is. A nehézségek nem csak a háborúval, földjeink megszállásával, menekültjeink súlyos helyzetével vannak összefüggésben. Népünk jelenleg az átmenet időszakát éli. Szociális-gazdasági válság zajlik az országban. Az emberek életében rengeteg nehézség van, de az évszázadok során, a népünk által megtett úton voltak hasonló nehéz időszakok, amelyeket leküzdöttünk, ezért maradt fenn népünk évezredekig és fog élni még további évezredekig.

Nem szabad elveszítenünk a hitet, nem szabad feladni meggyőződésünket, az általunk választott utat. Az általunk választott út – Azerbajdzsán függetlensége, nemzeti szabadsága, és Azerbajdzsánnak, mint független államnak az örökké tartó függetlensége. Az út, amelyre léptünk – a hűség erkölcsi értékeink, hagyományaink, vallásunk, nyelvünk, történelmünk iránt. Amennyire hűek leszünk mindehhez, annyira leszünk képesek felismerni a jelenlegi nehéz helyzet okait, fogunk segíteni egymásnak, támogatni egymást, és visszavágni az örmény megszállóknak. Felszabadítjuk földjeinket és kivezetjük népünket, köztársaságunkat ebből a válságos helyzetből.

Biztos vagyok abban, hogy utunk egy dicsőséges, igaz út, amely népünk érdekeit szolgálja. Folytatjuk utunkat ezen az úton. A független azerbajdzsáni állam biztos népünk egységében, hisz kitartásában, és ez az egység, kitartás, állhatatosság és türelem kivezetnek minket ebből a nehéz helyzetből.

Ismét kérem Allahot, nyugosztalja Hodzsali mártírjainak lelkét! Újból kérem Allahot, nyugosztalja minden mártírunk lelkét!

Szeretném még egyszer biztosítani önöket arról, hogy az azerbajdzsáni állam keményen kiáll népünk jogainak, földjeink, területeink védelme mellett, és megszabadítja Azerbajdzsán népét ezektől a problémáktól.

A fordítás „Hejdar Alijev. Függetlenségünk örök” (beszédek, szövegek, bejelentések, interjúk, levelek, kérelmek, utasítások) című kiadványa alapján készült – „Azernesr”, Baku – 1998, 3. kötet, 215-217. o.

Általános történelmi hatter

Hodzsali tragédiája – az emberiség ellen elkövetett bűncselekmény