MUNKÁK / BELPOLITIKA / Jelentős dátumok

Az Azerbajdzsáni Köztársaság elnökének, Hejdar Alijevnek az Azerbajdzsán függetlenségének 10. évfordulója alkalmából rendezett hivatalos fogadáson elhangzott beszéde – 2001. október 18.


Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelt Nagykövetek!

Tisztelt Vendégeink!

Szívélyesen köszöntöm Önöket Azerbajdzsán függetlenségének tizedik évfordulóján, kívánok mindannyiuknak, Azerbajdzsán minden polgárának egészséget, hosszú életet, boldogságot és sikereket közös munkánk során.

Minden nép, minden nemzet számára a legédesebb és legdrágább érzés a szabadság, a függetlenség érzése. A XX. században a világ sok népe kiharcolta szabadságát, függetlenségét. Az I. és a II. világháború teljesen megváltoztatta a világ térképét. Több tucatnyi, addig gyarmati feltételek között élő nép nyerhette el szabadságát.

Amikor a II. világháború után megalakult az Egyesült Nemzetek Szervezete, körülbelül 50 tagot számlált. Mára az Egyesült Nemzetek Szervezete kötelékébe tartozó államok száma elérte a kétszázat. Nézzék meg, hogy ez alatt a történelmileg rövid idő alatt hány nép, hány nemzet vívta ki szabadságát és hozott létre független államokat, most pedig nemzetközi szervezetekben vannak jelen, az Egyesült Nemzetek Szervezete tagjaivá váltak.

A XX. század végén, talán másoknál később, végre mi is kivívtuk állami függetlenségünket. Igaz, hogy a történelem lapjai tanúsítják, hogy Azerbajdzsán népe – függetlenségének 1918-ban történő kinyilvánítása után – létrehozta saját államát, elkezdte független életét, de ezt a függetlenséget később elveszítettük. 1991-ben, a Szovjetunió szétesése következtében, a Szovjetunió kötelékébe tartozó mind a 15 szövetségi köztársaság kinyilvánította függetlenségét, és független államokként váltak a világközösség tagjaivá.

Az országunk függetlenségéről szóló alkotmányos jegyzőkönyv 1991. október 18-ai aláírásával az egész világnak kinyilvánítottuk, hogy Azerbajdzsán független állam. Immáron tíz éve, hogy függetlenek vagyunk. Ezek alatt az évek alatt nehéz és dicsőséges utat jártunk be. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének és a világ összes nemzetközi szervezetének teljes jogú tagjai vagyunk. Ez év elején végre beléptünk a világ egyik legjelentősebb nemzetközi szervezetébe, az Európa Tanácsba is. Mi ezekre a dolgokra büszkék vagyunk, s népünknek is jogában áll büszkének lenni. Népünket büszkeséggel tölti el, hogy már szabad, saját sorsának kovácsa, és hogy Azerbajdzsán népének aláírása szerepel a világ népeinek aláírásai között. Immáron tíz éve a független államok életét élve, Azerbajdzsán sikerrel teljesítette az akadályokat.

Ünnepélyes keretek között ünnepeljük meg ezt a tíz évet. Már néhány napja – vagy talán néhány hónapja – nagy örvendezések közepette zajlik az ünneplés Azerbajdzsán városaiban, megyéiben, falvaiban, településein, a vállalatoknál, az egyetemeken és a különböző szervezeteknél Azerbajdzsán függetlenségének tízéves évfordulója alkalmából. Ily módon vált ez az ünnep minden azerbajdzsáni polgár, az egész azeri nép számára örömünneppé. Ez nem csak egy ember, egy család öröme, hanem az egész azeri nép és minden azerbajdzsáni polgár legkedvesebb ünnepe és boldogsága.

Tökéletesen biztos vagyok abban, hogy, ha megtéve ezt a nehéz utat, az elmúlt tíz évben képesek voltunk megvédeni és megőrizni függetlenségünket, képesek voltunk megerősíteni azt, felépíteni Azerbajdzsánban egy független, demokratikus jogállamot, létre tudtuk hozni az ilyen állam intézményeit, az azt jelenti, hogy egy nagyon tartós alapot fektettünk le a jövő Azerbajdzsánja számára. Teljesítettük a ránk kimért misszió első, legnehezebb részét.

A sikerek ellenére maradt még adósságunk népünk felé. Adósságunk abban áll, hogy Azerbajdzsánnak, mint független államnak még jobban fejlődnie kell, még erősebbé kell válnia, hogy Azerbajdzsán függetlensége boldogságot hozzon minden polgára életébe. Nagyon nagy feladatok állnak előttünk. Örvendetes, hogy polgáraink nagy része tudatában van ezeknek a feladatoknak, sajátjaként fogadja el és igyekszik teljesíteni azokat. Mi pedig – az állami szervek, Azerbajdzsán vezetői – még polgárainknál is jobban érzékeljük ezt a felelősséget. Biztosak lehetnek abban, hogy népünk eljövendő boldogsága és örökké tartó függetlensége érdekében mi a továbbiakban is nagy felelősséggel fogjuk teljesíteni a ránk kirótt feladatokat.

A tíz év alatt először gyűltünk így össze ezen az esti összejövetelen, az ünnep alkalmából. Volt már a korábbi években is hasonló kívánság, de, sok mindent figyelembe véve, úgy gondoltam, hogy még korai lenne. Most viszont már a hátunk mögött tudhatjuk ezt a tíz évet.

Miközben köszöntöm önöket, egyúttal nagy hálával emlékezem mártírjainkra, akik életüket adták Azerbajdzsán területi egységéért, függetlenségéért. Köszöntöm mártírjaink családjait. Ma ők is büszkék lehetnek arra, hogy gyermekeik, fivéreik, nővéreik, a családfők mártírhalált haltak a Hazáért, a nemzetért, földjeikért. Azerbajdzsán függetlenségéért lettek mártírokká, emlékük örökké fog élni, mindig a szívünkben fogjuk őrizni.

Szívélyesen köszöntök mindenkit, aki hősiességről tett tanúbizonyságot, megsebesült és rokkanttá vált, miközben Azerbajdzsán földjeit védte. Igyekszünk életüket jobbá tenni, hogy sebeik behegedjenek, de úgy hiszem, hogy ezek a sebek az egész népünk sebei. Tökéletesen biztos vagyok abban, hogy népünk sebei és azoké, akik a Haza védelmében kapták ezeket, begyógyulnak, és népünk megszabadul ezektől a szerencsétlenségektől.

Köszöntöm országunk tisztelt népét, a tudomány, a kultúra, a művészetek képviselőit, mindenkit, aki tisztességgel, lelkiismeretesen szolgálva az államot, államiságunkat erősíti. Köszöntöm az azerbajdzsáni katonákat, Azerbajdzsán hadseregét, amely jelenleg földjeinket őrzi, és a lövészárkokban lévő fiainkat. Szolgálatukat mindig értékelni fogjuk. Biztos vagyok abban, hogy az azerbajdzsáni fiatalok nagy megtiszteltetésnek tartják, hogy Hazájukat őrizhetik. Köszöntöm mindannyiukat, köszöntöm Azerbajdzsán népét!

Boldog ünnepet!

Kívánok Önöknek egészséget!

Legyenek útjaik világossággal teliek! Jó egészséget kívánok, egészségükre!

Tegnap nagy ünnepet tartottunk, szép szavakat mondtunk. Szeretném, ha most itt mindenki szabadnak érezné magát.