MUNKÁK / KÜLPOLITIKA / Azerbajdzsán - Európa

Az Azerbajdzsáni Köztársaság elnökének, Hejdar Alijevnek a hivatalos franciaországi látogatása idején megtartott párizsi sajtókonferencián elhangzott beszéde – 1993. december 21.


Tisztelt Hölgyeim és Uraim, már harmadik napja vagyok Franciaországban, Párizsban. Igen elégedett vagyok a találkozó menetével és eredményeivel, és örülök, hogy ma legalább egy kicsit volt lehetőségem ismét megnézni Párizst, megismerkedni a mai Franciaország, a modern Párizs viharos életével. A legfontosabb azonban az, hogy az eltelt idő alatt nagyon hasznos és gyümölcsöző tárgyalásokat folytattam. A Franciaország elnökével, Mitterand úrral lezajlott találkozó, valamint a találkozó eredményei alapján aláírt Szerződés, a Franciaország és az Azerbajdzsáni Köztársaság közötti barátságról, kölcsönös megértésről és együttműködésről szóló szerződés különleges jelentőséggel bír. 

Ma találkoztam Franciaország külügyminiszterével, Alain Juppé úrral, akivel nagyon gyümölcsöző beszélgetést folytattunk. Az elnökkel és a külügyminiszterrel is megvitattuk a Franciaország és Azerbajdzsán közötti kapcsolatok kiszélesítésének, valamint a régiónkban fennálló konfliktus feloldásának kérdését, különös tekintettel az örmény fegyveres erők azerbajdzsáni agressziójára, és az Azerbajdzsáni Köztársaság ezzel kapcsolatos álláspontjára. Egyetértettünk abban, hogy Franciaország, lehetőségeit felhasználva, beleértve Francoise Mitterrand elnök urat és Alain Juppé külügyminiszter urat, segítséget nyújt a nézeteltérés békés rendezéséhez. 

Mi a kérdés békés megoldásának hívei vagyunk, az Azerbajdzsán elleni katonai támadás beszüntetése mellett állunk, de csak akkor, ha az örmény fegyveres erők kivonásra kerülnek az elfoglalt azerbajdzsáni területekről, biztosítva lesz a határok sérthetetlensége, valamint a köztársaság területi egysége. Ezzel együtt nem térünk ki a hegyi-karabahi kérdés vizsgálatának szükségessége elől. Fontos megjegyeznünk, hogy Franciaország elnöke és külügyminisztere ismét megerősítették a határok sérthetetlenségét, az idegen területek erővel és háború útján történő elidegenítését, a minden államot, beleértve az Azerbajdzsáni Köztársaságot érintő területi egység betartását illető nemzetközi alapelveket. 

Ma találkoztam a franciaországi üzleti körök képviselőivel. Kijelentettem előttük, valamint az ország elnöke és a külügyminiszter előtt, hogy Azerbajdzsán nyitva áll az egész világ számára – beleértve Franciaországot is – a minden területen történő kölcsönös együttműködésre, elsősorban a gazdaság, a kereskedelem, a tudomány, a technika, a kultúra területén. Lényegét tekintve mindez az általunk tegnap aláírt szerződésben tükröződik. Az üzleti örök képviselőivel való találkozón részletes tájékoztatással szolgáltam Azerbajdzsán gazdasági potenciálját, a köztársaság természeti erőforrásait, ipari lehetőségeit illetően. Mindez megteremti a Franciaországgal történő együttműködés lehetőségét, hogy Franciaország kölcsönös haszonnal járó alapokra helyezze az Azerbajdzsán gazdaságába történő befektetéseket. 

A mai nap folyamán a Diplomata Akadémián volt megbeszélésem, tegnap a diplomáciai kiadványok képviselőivel találkoztam. Nagy jelentőséget tulajdonítok e találkozóknak, mert lehetőséget adnak számomra, hogy tájékoztassam Franciaországot Azerbajdzsán és társadalmunk fejlődésének további útjairól, a köztársaság nehéz helyzetéről. 

Ittlétem alatt még inkább meggyőződtem arról, hogy az Azerbajdzsán és Franciaország közötti kapcsolat igen gyenge volt; Franciaországban kevés információ áll rendelkezésre Azerbajdzsánról. A nem elfogulatlan információ idővel hamis képzetet kelt országunkról, az azeri állam által hozott intézkedésekről. Ezért úgy gondolom, hogy a franciaországi látogatásom nem csak a két ország vezetői közötti szoros kapcsolatot, és a kétoldalú kapcsolatok jövőbeli fejlődésének alapját teremti meg, hanem nagy szerepe van abban, hogy Franciaország helyesen lássa Azerbajdzsánt. Nem gondolom, hogy az utóbbi napokban sikerült ezt elérnünk, de láthatóan lefektettük az alapokat, amelyet igen szükségesnek tartunk. 

Ma és holnap különböző találkozókon fogunk részt venni. Holnap például a francia szenátus elnökével találkozom. Ezután hazatérünk, de biztos vagyok abban, hogy az ezen időszak alatt elvégzett munka meghozza a maga gyümölcsét. A jövőben mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy a lehető legeredményesebben használjuk fel a megteremtett lehetőségeket az Azerbajdzsán és Franciaország közötti sokoldalú együttműködés fejlesztéséért, hogy Azerbajdzsán a megfelelő módon legyen jelen Franciaországban. 

Kérdés: Elnök Úr, ön az az ember, aki abban az időben került a hatalom közelébe, amikor országában már öt éve folyt a Karabah és Azerbajdzsán közötti konfliktus; ön volt az is, aki beleegyezését adta az illetékes felek közötti párbeszédbe, beleértve a Hegyi-Karabahban tartózkodó feleket. Szeptemberben találkozott Ter-Petroszjannal. Egyes örmény politikusok szűk körben azt mondták nekem, hogy üdvözlik ezt a találkozót. Azt is mondták, hogy a háború két hónap múlva véget ér. Az általuk elmondottak szerint ennek gazdasági és politikai okai egyaránt vannak. Mivel bármely, háborút folytató ország gazdasági gondokkal küszködik és szociális vészhelyzetet él át. A békeszerződés aláírása Azerbajdzsán számára volt előnyös. A találkozója Ter-Petroszjannal, amelyet eredetileg októberre terveztek, a moszkvai zavargások után elhalasztásra került. Jelenleg az a benyomás kezd körvonalazódni, hogy az örmény politikai hatalmi körök híján vannak az optimizmusnak a kérdést illetően. Szeretném megkérdezni, hogy ön úgy gondolja-e, hogy a békeszerződés aláírása többé már nem előnyös Azerbajdzsán számára? 

Hejdar Alijev: Nem értek egyet a kérdés második felével. Mivel az örmény elnökkel, Levon Ter-Petroszjannal tervezett találkozó nem került elhalasztásra, én pedig a párbeszéd hívévé váltam. Valóban én voltam az, aki lefektette az Azerbajdzsán és a Hegyi-Karabahot irányító erők közötti kapcsolat és párbeszéd megteremtéséhez vezető utat. Szeptemberben találkoztam Levon Ter-Petroszjan Elnök Úrral, és kész voltam egy jövőbeli találkozóra is, de ez a találkozó tőlem független okokból nem valósult meg. Részben azért, mert októberben az Azerbajdzsán elleni örmény fegyveres agresszió még nagyobb méreteket öltött. Az örmény fegyveres alakulatok megtámadták, majd megszállták a Fizulinszkij, Dzsabrailszkij, Gubadlinszkij és Zangilanszkij körzeteket. A harci cselekmények idején többször beszéltem telefonon Levon Ter-Petroszjannal, aki ígéretet tett a támadás leállítására, de ígéreteit nem tartotta be. Nem tudom, miért, talán nem volt képes rá, talán más okai voltak, ezért a párbeszéd folytatódik. 

Nem hátráltam meg, de amikor a tárgyalások zajlottak, az Azerbajdzsán és Hegyi-Karabah közötti tűzszüneti megállapodás aláírása után elkezdődött egy újabb támadás, amely a Zangilanszkij körzet megszállásával végződött. A körzet lakói ilyen kemény téli időben voltak kénytelenek átúszni az Araz folyón és átgyalogolni Irán területére. El tudja képzelni, hogy a Zangilanszkiij körzet kb. 60 ezer lakosa átúszta a folyót és Iránba menekült, majd pedig, az országot átszelve, visszatértek Azerbajdzsánba, jelenleg pedig a köztársaság különböző területein élnek. Többségük sátrakban. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie, éppen ezért nem adtam fel álláspontomat. Ismétlem, hogy a tűzszüneti tárgyalások idején, és már a megállapodás elérése után, újabb támadások kezdődtek. E támadások természetesen bonyolították a helyzetet. 

Kérdés: Engedje meg, hogy bemutatkozzam: a történelmi tanszék egykori aspiránsa, jelenleg a Sorbonne aspiránsa, Avil Kerimov vagyok. Két kérdést szeretnék feltenni Önnek. Az első kérdés politikai jellegű. Azerbajdzsán a mai napig nem rendelkezik politikai képviselettel Franciaországban, hogy elejét vehessék az Azerbajdzsáni Köztársaság érdekei ellen irányuló kifogásoknak. Ezért jó lenne, ha gyakorlati intézkedéseket hoznának, különös tekintettel a franciaországi politikai képviselet nyitására. Megvitatták ezeket a kérdéseket a Mitterand úrral lezajlott találkozón? A másik kérdésem kulturális jellegű. Ismereteim szerint aláírt egy, a kulturális kapcsolatokra vonatkozó szerződést is a Francia Köztársasággal, a kultúra területén megvalósuló cserékről. Engem a diákok csereprogramja érdekelne. Mennyire gyakorlatiasan fognak megvalósulni ezek a cserék? Mivel tudom, hogy én vagyok az egyetlen diák Azerbajdzsánból, aki megkapta a francia kormány ösztöndíját. A múlt évben elvégeztem egy kurzust, már második éve élek itt, Franciaországban, és mondhatom, hogy semmiféle kapcsolatom nincs országunkkal. Jelenleg a disszertációmon dolgozom, amelynek címe: «Azerbajdzsán a háború utáni békés rendezés rendszerében a 18-20-as években». 

Hejdar Alijev: Azerbajdzsán nagykövetségének megnyitása Franciaországban már eldöntött kérdés. Azerbajdzsánban működik francia nagykövetség. Itt, Párizsban is működnie kell nagykövetségnek, de kölcsönös alapon. Ez már a mi hibánk, hogy a követség a mai napig nem került megnyitásra. Úgy gondolom, hogy a kérdés a közeljövőben megoldódik, ezért nem volt szükség arra, hogy erről Franciaország elnökével beszélgessünk. Ami a kulturális cserét, a diákokat érintő csereprogramot érinti – igen, aláírtuk a gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális együttműködésről szóló szerződést. A szerződésben természetesen a diákcsere-program is elő van irányozva. Úgy gondolom, hogy az illetékes minisztériumaink és főbb irányító szerveink, a szerződésnek megfelelően, komolyan elkezdenek foglalkozni ezekkel a kérdésekkel. Korábban nem volt hasonló szerződés. Láthatóan ebből az okból kifolyólag nem volt lehetőség arra, hogy foglalkozzunk a kérdéssel. A nagykövetség megnyitása és a szerződés rendelkezéseinek életre hívása után ezek a kérdések megoldódnak. 

Kérdés: Az «Izvesztyija» folyóiratot képviselem. Elnök Úr, Ön nagyon jól ismeri Oroszországot, különösen múltbéli tevékenysége okán, ezért érdekelnének a nemrégiben Oroszországban lezajlott választások eredményei, az Ön értékelése és véleménye Zsirinovszkij sikereit illetően. Hatással volt-e a választások eredménye az Oroszország és Azerbajdzsán között meglévő kapcsolatra? Tanult-e ön valamit a választások eredményéből, vannak-e olyen politikai szereplők Azerbajdzsán politikai színpadán, akik Zsirinovszkijhoz hasonló nézeteket vallanak? Köszönöm. 

Hejdar Alijev: Nem szeretném most értékelni az oroszországi választások eredményeit, vagy elemezni ezeket az eredményeket, mivel Oroszországnak még magának is elemezni és értékelni kell azokat. Ami azt a kérdést illeti, hogy megváltozott-e az Azerbajdzsán és Oroszország közötti kapcsolat a választások után, így válaszolnék: nem változott meg, a kapcsolat a korábbi szinten maradt. Most pedig beszéljünk arról, hogy vannak-e Azerbajdzsánban olyan emberek, akiknek a nézetei közel állnak az Orosz Liberáldemokrata Párt vezetőjének nézeteihez. Jelenleg Azerbajdzsánban kb. 40 regisztrált párt működik. Sokak álláspontját nem ismerem, ezért nem mondhatom, hogy nincsenek ilyen személyek. Nehéz lenne erről nyilatkoznom. 

Kérdés: Elnök Úr, én képviselem Párizsban az emberjogi és azeriek védelmét ellátó azerbajdzsáni szervezetet. Négy kérdésem lenne Önhöz. Elnök Úr, gondolkodott-e már a határon kívül élő azerbajdzsániakról, gondolt-e arra, hogy ezek az emberek megkapják az azerbajdzsáni állampolgárságot? Második kérdés: Tudja, hogy a hegyi-karabahi helyzet állandó vita tárgyát képezi Franciaországban, ugyanakkor éjjel-nappal folyik az örmény propaganda, adásaink jeleit pedig elhallgattatják. Ezért szeretném tudni, hogy a Mitterand elnök úrral lezajlott találkozójuk során megemlítette-e ezen adások sugárzásának elhallgattatását? Harmadikként pedig: ön oroszul beszél… 

Hejdar Alijev: Rögtön válaszolok az utolsó kérdésére, hogy miért beszélek oroszul. Valóban csodálatos nyelvünk van, és szeretem az azeri nyelvet. Ez Azerbajdzsán államnyelve, az országban csak azeri nyelven szólalok fel és beszélek. De itt Franciaországban sok oroszul beszélő ember van, amennyire láttam. Másodsorban Mitterand elnök úr tolmácsa csak francia nyelvről oroszra és oroszról franciára fordít. Ezért nem szerettem volna megsérteni az itt már kialakult rendet. Emellett az orosz nyelv az egyik legelterjedtebb nyelv a világon, úgy mint az angol és a francia. Az előbb, amikor az a rokonszenves hölgy franciául szólalt fel, én is megkérdezhettem volna tőle, hogy miért nem azeri nyelven fordult hozzám. 

Most válaszolok a második kérdésére, az Azerbajdzsánon kívül élő azerbajdzsániakat illető kérdésre. A helyzet az, hogy az ország határain kívül élő azerbajdzsániak rengetegen vannak. Többségük soha nem élt a jelenleg önálló államként működő Azerbajdzsán területén. Ennek ellenére, ha az országunk határain kívül élő azerbajdzsáni személy meg szeretné kapni az állampolgárságot, úgy gondolom, hogy annak semmi akadálya nem lenne. 

Ami azt a kérdését illeti, hogy az örmények hívei a Hegyi-Karabahhal kapcsolatban különösen sok műsort hoznak létre, és azoknak az adásoknak a jeleit, amelyeket azerbajdzsániak szervezik, elhallgattatják, akkor ez nem az a kérdés, amelyet Mitterand úrral kell megvitatnom. Tudjuk, hogy Franciaországban nagyon kevés azerbajdzsáni él, viszont sok az örmény, akik igen magas pozíciókat foglalnak el az üzleti életben, az állami szervekben, és a tömegkommunikációban egyaránt. Az örmények láthatóan kihasználják ezt a helyzetet, ezért a Franciaországban élő azerieknek hatást kell gyakorolniuk Franciaország társadalmi és politikai életére. Ha ez így lesz, akkor az azeriek adásainak jeleit nem fogják zavarni, én pedig minden eszközzel segíteni fogom e műsorok sugárzását. 

Utasítást adtam a külügyminiszternek a humanitárius segítséget illetően, amelyet az azerbajdzsáni menekülteknek szeretnének küldeni. Ma még egyszer emlékeztettem, hogy mindenképpen tartsa a kapcsolatot önökkel, hogy elküldhessék a szállítmányt.

Ma találkoznom kell az önök külgazdasági kapcsolatokért felelős miniszterével. Köszönöm a figyelmet. Úgy gondolom, hogy kapcsolatunk folytatódni fog. Tiszteletemet fejezem ki a sajtó dolgozóinak, és remélem, hogy nemzeti hovatartozástól függetlenül tárgyilagos információkat fognak továbbítani. Nagyon köszönöm.