MUNKÁK / KÜLPOLITIKA / Azerbajdzsán - Nemzetközi szervezetek

Heydar Aliyev, az Azerbajdzsán Köztársaság elnöke és Lord Russel Jonston, az Európa Tanács Parlamenti közgyűlése elnökének beszélgetése - 1999. szeptember 17.


Tisztelt Lord, Tisztelt Elnök Úr!

Üdvözlöm Önt, Isten hozta az országunkba. Üdvözlő levelet küldtem Önnek abból az alkalomból, hogy Önt az Európa Tanács Parlamenti közgyűlésének elnökévé választották. Ma személyesen Önnel találkozva, szívélyesen üdvözlöm Önt és ebben a nagy munkában további sikereket kívánok Önnek.

Azerbajdzsán független államként sokoldalú együttműködést valósít meg az Európa Tanáccsal. Mi becsüljünk ezt az együttműködést. Úgy gondolom, hogy az elmúlt időszak alatt nagy munkát tettünk meg ezen a téren. Tekintettel arra, hogy Azerbajdzsán európai ország és más országokkal együtt Európa legkeletibb részén, Európa és Ázsia határán van, országunk kétségtelenül részt kíván venni minden európai struktúrában.

Örülünk, hogy az Európa Tanácsban Azerbajdzsán megkapta a vendég státuszt.

Remélem, hogy az eddig megtett munka és együttműködésünk elég arra, hogy Azerbajdzsán az Európa Tanács teljes jogú tagja legyen. Vagyis, azt szeretném mondani, hogy továbbra is aktívan együtt fogunk működni az Európa Tanáccsal.

Örülök, hogy Ön már megismerkedett országunkban életünk néhány területével. Különös hálámat fejezem ki Önnek azért, hogy Ön módot talált a sátorvárosok meglátogatására is, ahol a menekültek élnek. Saját szemével látta életünket, mai valóságunk nehéz oldalát. Azért Önnek bizonyosan határozott fogalma van Azerbajdzsánról. Gondolom, hogy további együttműködésünk bővíti ezeket a benyomásokat. Tessék.

Köszönöm Önnek. Országunknak, fiatal, független államunknak sok a problémája.

Röviden mondva, azok a hivatalos személyek, akik Önnel beszélgettek, bizonyára elmondták, hogy Azerbajdzsánban folyik a demokratikus, jogi, világi állam építkezési folyamata. Azerbajdzsánban elfogadták a piaci gazdaság elveit. Ezen a terén mi jelentős munkát végeztünk és jövőben is fogunk végezni.

Azerbajdzsánban a piacgazdaság elvei alapján valósul a privatizálás nagy programja. Bevezették a föld-reformot. Korábban, a Szovjet hatalom idejében állami tulajdonban levő földeket most ezen reform alapján adják vissza a parasztoknak, polgároknak.

Már mondtam Önnek, hogy Azerbajdzsán Európa keleti részén, Európa az Ázsia határán található.

E miatt és más egyéb okok miatt is Azerbajdzsán hozzájárult a világ európai és keleti értékeihez is. Ez a sajátosság országunk történeti múltjára jellemző. De az ország, a nép, amelynek ilyen történelmi múltja van, most demokratikus és világi államot épít. Szeretném különösen hangsúlyozni az Azerbajdzsánban folyó világi állam építését. Különösen ma, nézve a bonyolult folyamatokra, amely az Azerbajdzsán körül az Északi Kaukázusban, Közép Ázsiában, a déli és északi szomszéd államokban történnek, még egyszer kijelentem, hogy Azerbajdzsán mindig a demokratikus úton fog menni.

Azerbajdzsánban a világi állam elveinek fejlődéséhez szükséges minden elv adott és népünk régóta elsajátította ezeket a tradíciókat.

Az azerbajdzsáni nép még XIX századtól kezdve, mostanáig, használva az európai értékeket, nagy fejlődésen ment keresztül, ezért birtokában van a tudomány, a kultúra és az oktatás. Azonban, Azerbajdzsánon belül és kívül vannak olyan erők és tényezők, amelyek kétségtelenül befolyásolják az országunkban történő folyamatokat.

Ennek ellenére az általunk választott úton megyünk. Mi valósítottuk meg és fogjuk a jövőben is megvalósítani a demokrácia, az emberi szabadságjogok, a szólásszabadság, a politikai pluralizmus és a sajtószabadság elveit.

Országunk számára nagy jelentősége van annak, hogy Azerbajdzsánban biztosítottuk a társadalmi-politikai stabilitást. Különösen hangsúlyozom ezt azért, mert 5-6 évvel ezelőtt Azerbajdzsán nagyon nehéz helyzetben volt. Egyfelől Örményország és Azerbajdzsán között háború folyt, másfelől pedig az országban hiányzott a társadalmi-politikai stabilitás.

Ön Azerbajdzsánba 1999. végén érkezett. Ha Ön 1993-ban, sőt 1994-ben érkezett volna ide, akkor nem tudott volna nyugodtan járni a bakui utcákon. Nagyon nehéz, bonyolult utat tettünk meg azért, hogy biztosítsuk a társadalmi-politikai stabilitást és el is értük azt.

Néhány évvel ezelőtt a Szovjetunió összeomlása után Azerbajdzsánra is jellemző volt a gazdasági csökkenés és most vége van ennek a csökkenésnek. 1995. óta már biztosítottuk az országban gazdasági fejlődés feltételeit. Elhárítottuk az inflációt, megerősítettük nemzeti valutánk értékét és bizonyos mértékben javítottunk az emberek életén. Ezen a térén az a nagy vívmányunk, hogy megnyitva az országunk kapuit az egész világ számára nagy sikereket értünk el az Azerbajdzsánban történt külföldi beruházások terén.

Két nap múlva Azerbajdzsánban történeti eseményről fogunk megemlékezni, mégpedig az első szerződés 5-ik évfordulójáról. Ezt a "század szerződését" Azerbajdzsán és a világ nagy kőolaj társaságai írták alá. 5 évvel ezelőtt nagy akaratot demonstrálva, nagy kockázattal aláírtuk ezt a szerződést.

Megelégedettséggel mondhatom, hogy az elmúlt 5 év alatt nagy sikereket értünk el.

Az országunk, illetve Nagy Britannia büszkesége a "British Petroleum" társaság, ami mind az első, mind a rákövetkező szerződésekben is nagyon jelentős helyet foglal el. De ő nem egyetlen-ezen kívül a "Remco", a "Monument oil" és más társaságok is részt vesznek az együttműködésben. Strasbourg, ahol Ön most lakik, két nagy kőolajtársasága, vagyis Franciaország "Elf-Akiten" és "Total" társaságai is szépen együttműködnek velünk. Az elmúlt idő alatt 19-szerződést írtunk alá és ezeket a szerződéseket 14 országot képviselő 32 kőolajtársaság írta alá.

Azért hangsúlyozom különösen ezt a kérdést, mert 5-éves évforduló holnap lesz. Ez nagyszerűen tanúskodik arról, hogy az országunk nyitva áll és képesek vagyunk bevonni a külföldi befektetéseket. Mi jövőben is képesek leszünk külföldi befektetéseket bevonva biztosítani országunk gazdasági fejlődését. Amiről beszéltem, azok a problémáink is, az elvégzett munkánk is. De országunk legnagyobb problémája, bánata az örmény-azerbajdzsáni, nagorni-karabahi konfliktus. Erről a konfliktusról Önnek elég értesülése van.

Ez a konfliktus 1988-ban kezdődött és mostanáig folytatódik. Az örmény hadsereg bizonyos okok miatt megszállták Azerbajdzsán területének 20-százalékát és az a mai napig megszállás alatt van. A megszállt területekről erőszakkal kitelepítették az Azerbajdzsán Köztársaság polgárait és ők most sátorokban laknak. Még egyszer köszönöm Önnek azt, hogy elrepült helikopterrel és megnézte őket.

Mi Azerbajdzsánban nem voltunk soha a háború hívei. A konfliktust nem Azerbajdzsán kezdte. A konfliktust Örményország kezdte, igényt tartva a Nagorni-Karabahra, amely Azerbajdzsán ősi földje.

És ez nagy háborúhoz, vérontáshoz vezetett, meghalták az emberek. Az megszállt területeken leromboltak több mint 700 falut, várost, telepet, lakott helyet. Ennek ellenére, mi mindig a konfliktus békés megoldásának hívei voltunk.

Éppen ezért 1994. májusában fegyverszüneti megállapodást kötöttünk Örményországgal és a mai napig betartjuk ezt a megegyezést. Már több mint öt éve Örményország is és Azerbajdzsán is a fegyverszünet feltételei között él. De ez a dolog nem maradhat ilyen állapotban.

Ez nagyon nehéz számunkra. Már megjegyeztem, hogy a területeink megszállás alatt vannak és az emberek sátrakban laknak. Lehet, hogy Örményország számára ez nem olyan nehéz. Bár ez számukra is nagy probléma. Ezért, kétségtelenül meg kell találni a közös nyelvet. Meg kell találni helyes megoldást, el kell érni az igazságos békét.

Ön tudja, hogy ezzel a kérdéssel az EBESZ Minszki csoportja foglalkozik. A Minszki csoport elnökei - Oroszország, Amerikai Egyesült Államok, Franciaország foglalkoznak ezekkel az ügyekkel. Az elmúlt években gyakran együttműködtünk velük. Kétszer - 1994. decemberében és 1996. decemberében az EBESZ budapesti és lisszaboni találkozásain megtárgyalták az örmény-azerbajdzsán konfliktust és elfogadták a megfelelő megoldásokat. Ez előtt az ENSZ Biztonsági Tanácsa, még abban az időben, amikor Azerbajdzsán területei meg voltak szállva, határozatot hozott az örmény hadi erők feltétlen kivonásáról.

Ezeket a határozatokat Örményország nem teljesítette. A Budapesten és Lisszabonon elfogadott elvek, megint Örményország nem konstruktív hozzáállása miatt, nem valósultak meg.

Ön is tudja, hogy a lisszaboni találkozó után az EBESZ Minszki csoportja előterjesztett két javaslatot. Mi mindkét javaslatra pozitívan reagáltunk. De ezek a javaslatok nem valósultak meg, mert Örményország nem fogadta el ezeket a javaslatokat. A múlt év végén előterjesztettek egy új javaslatot. De mi azt a javaslatot nem fogadtuk el. Az előző két javaslat sem teljes mértékben felelt meg Azerbajdzsán követeléseinek, de bizonyos mértékben igazságosnak lehet tekinteni azokat.

A javaslat lényege az, hogy Azerbajdzsánon belül Nagorni-Karabahnak biztosítani kell az önkormányzati jogot. Az örmény hadsereg által elfoglalt azerbajdzsáni területeket fel kell szabadítani, az erőszakkal saját lakhelyükről kitelepített embereknek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy visszatérjenek állandó lakhelyükre. Ehhez biztosítani kell Nagorni-Karabah egész lakosságának biztonságát - az azerbajdzsánoknak is és az örményeknek is. De Örményország ezt nem fogadta el.

Az utolsó javaslat abból áll, hogy a "közös állam" megszűnik, vagyis formálisan Azerbajdzsán területi egysége megmarad és Azerbajdzsán területén létrejön egy új állam -Nagorni-Karabah. Azerbajdzsán államnak pedig a hozzá tartozó és ebben a régióban lévő államra semmilyen joga nem lesz.

Ismeretes, hogy az örmény fél a konfliktus kezdetén kitűzte a célt: vagy Nagorni-Karabahot Örményországgal egyesíteni, vagy elérni Nagorni-Karabah számára függetlenség státusát. Az utolsó javaslat, vagyis a "közös állam" formulája, kétségtelenül biztosítja Örményország ezen igényét. Mi pedig nyilván be fogjuk csapni magunkat. Azt hisszük, hogy Azerbajdzsán területi egysége megmarad, mivel Nagorni-Karabah Azerbajdzsánon belül található vagyis a területén van, de Nagorni-Karabah teljesen független. Érthető, hogy ezt nem tudjuk elfogadni és ma még egyszer kijelentem, hogy ezt nem fogadhatjuk el.

Az utóbbi 15 nap alatt az Amerikai Egyesült Államok elnökének Nagorni-Karabah problémájával foglalkozó különleges megbízottja és Oroszország külügyminisztere meglátogatták régiónkat - Örményországot és az Azerbajdzsán Köztársaságot.

Velük alapos tárgyalásokat folytattam és nyíltan kijelentettem, hogy sem az Amerikai Egyesült Államok, sem Oroszország, sem Franciaország, mint az EBESZ Minszki csoportjának társelnökei nem teljesítették azon kötelességüket, amit a lisszaboni szammit rájuk ruházott. Az a véleményünk, hogy a Minszki csoportnak és társelnökeinek Azerbajdzsán számára új, elfogadható javaslatokat kell tenniük. Ellenkező esetben ez a kérdés nem oldható meg. Ön tudja, hogy Azerbajdzsán - olyan ország, amelyet az agressziónak vetettek alá.

Azerbajdzsánban több mint egy millió menekült már hét éve sátorban lakik.

A népünk türelmes nép, de minden türelemnek határa van.

Miközben Önt erről tájékoztatom, még egyszer kijelentem, hogy mi a kérdés békés megoldásának hívei vagyunk. Mi a jövőben is törekedni fogunk arra, hogy megőrizzük a fegyverszünetet.

Ezzel a céllal, Kocsarjannal, Örményország elnökével Jaltában való találkozásom eredményeképpen, megbízást adtunk védelmi minisztereinknek, hogy találkozzanak és tegyék meg a szükséges intézkedéseket.

Néhány nappal ezelőtt Örményország és Azerbajdzsán védelmi miniszterei találkoztak a határon, tárgyalásokat tartottak arról, hogy milyen intézkedéseket kell megvalósítaniuk a fegyverszünet további megerősítésére.

A béke elérése érdekében mindent eszközt igénybe veszünk. Ebben egyebek között Azerbajdzsán elnöke és Örményország elnöke közötti utóbbi időkben történt találkozásoknak van nagy jelentősége. Azonban, az EBESZ Minszki csoportjának is nagy erőfeszítéseket kell tenni a kérdés megoldására.

Ön azt mondta, hogy az Ön által vezetett szervezet nem foglalkozik konfliktusok megoldásával. Mi tudunk erről. Ugyanakkor Ön kifejezte őszinte érdeklődését ebben a problémában. Ez megörvendeztet minket. Számítunk arra, hogy érdeklődését az Európa Tanács képviselőjeként is megmutatja és lehetőségei szerint megfeszíti mindent erejét a béke, nyugalom elérése érdekében Európa minden részében.

Ön azt mondta, hogy mi nyugtalankodunk amiatt, hogy Grúziát az Európa Tanács befogadta. Ez nem így van. Mi örülünk ennek. Gratuláltam is Sevardnadzének, Grúzia elnökének ebből az alkalomból. Grúzia és Azerbajdzsán között kitűnő baráti és együttműködési kapcsolatok léteznek. Népeink régóta barátkoznak. Úgy gondolom, hogy Dél-Kaukázusban Azerbajdzsán és Grúzia közötti mostani kapcsolatok példaértékűek.

Egyebek között, az utóbbi időkben a Bakuból a Fekete tengeren levő Szupsza kikötőjéig vezető olajvezeték építése Grúzia területén folyik. És vegyük figyelembe azt is, hogy a Törökországba menő Baku-Dzsejhan olajvezeték is Grúzia területén keresztül fog haladni. Ez mind a Kaszpi tenger energetikai tartalékainak felhasználására történik, mint már mondtam. Mindezek arról tanúskodnak, hogy szorosan együttműködünk Grúziával. Azt kívánjuk, hogy ne csak Grúzia és Azerbajdzsán között, hanem Dél-Kaukázus minden országa között béke, barátság és együttműködés legyen.

Azok az intézkedések, amelyeket Ön az Európa Tanács parlamentjén keresztül Dél-Kaukázus országai között viszony, bizalom kialakítására, megerősítésére hozott, kétségtelenül jelentősek. Ezek az intézkedések - az Ön vezetése alatt három ország Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán parlamentjei elnökeinek Franciaországban márciusban lezajlott találkozásai, utána Tbilisziben folyt találkozások éppen az örmény-azerbajdzsáni konfliktus békés úton való megoldását szolgálja.

Más problémánk is nagyon sok van. Ha mindenről beszélnék, akkor néhány órát kellene beszélnem. Én Önnek a legfontosabb problémáról beszéltem és remélem, meggyőzöm Önt, hogy ha ez a lényeges probléma megoldódik, ha béke lesz, akkor a többi probléma - belső és külső probléma - könnyen megoldható. Azért fordulok Önhöz, mert ha Ön és az Európa Tanács a jövőben is minden erejével támogat minket, akkor Dél-Kaukázusban teljes béke, nyugalom, igazságos béke lesz és segített nekünk.

Lehet, hogy Ön elfáradt már engem hallgatni, de én felelek az Ön kérdésére. Észak-Kaukázusban, többek között a Dagesztánban most történő folyamatok, vagyis a terrorcselekmények, a Dagesztán területére behatolt rablók, nagyon nyugtalanítanak minket.

Oroszországgal való határunk Dagesztánon keresztül megy. Dagesztán Oroszország integráns része, vagyis Oroszország egyik állama.

Mi mindig támogattuk bármilyen ország területi egységének biztosítását és ma is hívei vagyunk Oroszország területi egysége megőrzésének. Ezért, mivel úgy tekintjük, hogy Dagesztán Oroszország szerves része, így Oroszországnak folytatnia kell saját kormányzását Dagesztánban; az ilyenféle harcok, terrorcselekmények, ilyenféle borzasztó robbantások bármilyen ország számára veszélyt jelentenek. Nagyon nyugtalanok vagyunk, mert nagyon közel élünk Dagesztánhoz.

Önnek tudnia kell, hogy Dagesztánban kb.120-130 ezer azerbajdzsáni él. Dagesztán és Azerbajdzsán között az a helyzet, hogy sok dagesztáni lezgin pedig Azerbajdzsánban él. Azerbajdzsánban sok avar és más etnikai csoport képviselői is élnek. Emiatt ezek a népek történelmileg egymással mindig szoros kapcsolatban álltak.

Dagesztán számunkra baráti ország. Magától értetődik, hogy Oroszország integráns része marad. Azt kívánjuk, hogy az orosz szövetséges haderő és Dagesztán saját seregei gyorsan véget vetnek a Dagesztánban zajló folyamatoknak, biztosítani fogják ott a stabilitást és a nyugalmat.

A sajtóban publikált hírekről pedig azt szeretném mondani, hogy az úgynevezett iszlám extrémisták, azok a személyek, akik ott úgymond reakciós politikát kívánnak folytatni, más emberek - kétségtelenül soha nem hozhatnak hasznot Dagesztánnak. Minden dagesztáni nép iszlámhívő. Azonban az iszlám soha nem támogatta a terrorizmust és az extrémizmust. Úgy gondolom, hagy ezek a terroristák egyszerűen játszanak az emberi érzésekkel.

Az Oroszországban történő robbantások kétségtelenül nagyon szokatlanok. Ha megnézzük Oroszország vagy a volt Szovjetunió történelmét, akkor aligha lehet látni ilyesmit. Én nem emlékszem ilyesmire. Minden esetre annak a szakasznak nagy része a szemeim előtt történt. Ráadásul mi olvasunk könyveket, lapozzunk a történelmet. Én nem láttam, nem hallottam, hogy Oroszország területén 20-as évektől kezdve történnének ilyesféle robbantások. Azt kívánjuk, hagy Oroszország kormánya, az orosz hatalom gyorsan véget fog venni ezeknek az eseményeknek, meg fogja szüntetni azokat. A bűnösöket le kell tartóztatni, meg kell büntetni. Egész Oroszországban biztosítani kell a társadalmi, politikai stabilitást.

Oroszország számunkra baráti ország. Oroszországgal széleskörű kapcsolataink vannak. Azt kívánjuk, hogy Oroszországban, ugyanakkor Észak-Kaukázusban is legyen béke, nyugalom, stabilitás.

Látom, hogy más kérdése nincs.

Köszönöm szépen.