ÉLETRAJZ

\"\"

Hejdar Alirza-oglu Alijev – Azerbajdzsán népének össznemzeti vezére

Hejdar Alirza-oglu Alijev 1923. május 10-én született Azerbajdzsánban, Nahicseván városában. A Nahicseváni Pedagógiai Technikum 1939-ben történő elvégzése után az Azerbajdzsáni Ipari Főiskola (jelenleg – Azerbajdzsáni Állami Kőolaj Akadémia) Építészeti Karán kezdett el tanulni. A kezdődő háború félbeszakította tanulmányait.

1941-től Hejdar Alijev a Nahicseváni ASZSZK Belügyi Népbiztosságának és a Nahicseváni ASZSZK Népbiztosok Tanácsának osztályvezetőjeként dolgozott. 1944-ben átirányították az állambiztonsági szervekhez. Az ekkortól a biztonsági szerveknél dolgozó Hejdar Alijev 1964-től az elnökhelyettesi tisztséget töltötte be, 1967-ben pedig az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság Minisztertanácsa mellett működő Állambiztonsági Biztosság elnökévé választották, és megkapta a vezérőrnagyi rangot. Ezekben az években speciális felsőfokú képzésben vett részt Leningrádban (a mai Szentpéterváron), 1957-ben pedig elvégezte az Azerbajdzsáni Állami Egyetem történelem fakultását.

Azután, hogy 1969 júliusában az Azerbajdzsáni Kommunista Párt Központi Bizottságának ülésén megválasztották az Azerbajdzsáni Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárává, Hejdar Alijev a köztársaság vezetőjévé vált. 1982 decemberében Hejdar Alijevet a Szovjetunió Kommunista Pártja KB Politbürojának tagjává választották, megkapta a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesének tisztségét, ezzel a Szovjetunió egyik vezetőjévé vált. Hejdar Alijev húsz éven keresztül volt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselője, és öt évig töltötte be a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnökhelyettesi tisztségét.

1987 októberében Hejdar Alijev, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB Politbürója, és személyesen annak főtitkára, Mihail Gorbacsov által folytatott politikával szembeni ellenállás jeleként, lemondott az általa elfoglalt pozíciókról.

Az 1990. január 20-án Bakuban a szovjet csapatok által okozott véres tragédiával összefüggésben Hejdar Alijev, Azerbajdzsán képviseletében eljárva, másnap egy bejelentést tett Moszkvában, követelve az azeri nép ellen elkövetett bűncselekmény szervezőinek és végrehajtóinak megbüntetését. A Szovjetunió vezetésének a Hegyi-karabahban kialakult kiélezett konfliktussal összefüggésben tanúsított kétszínű politikájával szembeni ellenállás jeleként Hejdar Alijev 1991 júliusában elhagyta a Szovjetunió Kommunista Pártjának sorait.

1990 júliusában, visszatérve Azerbajdzsánba, Hejdar Alijev először Bakuban, majd Nahicsevánban élt; ugyanebben az évben megválasztották Azerbajdzsán Legfelsőbb Tanácsa képviselőjének. 1991-93-ban a Nahicseváni Autonóm Köztársaság Legfelsőbb Milli Medzslisz elnöki, az Azerbajdzsáni Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa elnökhelyettesi székét foglalta el. Az „Új Azerbajdzsán” elnevezésű párt 1992-ben Nahicsevánban tartott alapítói kongresszusán Hejdar Alijevet a párt elnökévé választották.

Amikor 1993 május-júniusában a kormányzati krízis kiéleződése következtében az országban a polgárháború és a függetlenség elvesztésének veszélye alakult ki, Azerbajdzsán népe Hejdar Alijev hatalomra jutását követelte. 

Azerbajdzsán akkori vezetői kénytelenek voltak hivatalosan meghívni őt Bakuba. 1993. június 15-én Hejdar Alijevet Azerbajdzsán Legfelsőbb Tanácsának elnökévé választották, július 24-én pedig, a Milli Medzslisz rendeletével, megkezdte az Azerbajdzsáni Köztársaság elnöki felhatalmazásainak gyakorlását. 1993. október 3-án, össznépi szavazás eredményeként, Hejdar Alijevet az Azerbajdzsáni Köztársaság elnökévé választották. 1998. október 11-én, az igen magas részvételi hajlandóság mellett lezajlott választásokon, a szavazatok 76,1 százalékát összegyűjtve, újból megválasztották az Azerbajdzsáni Köztársaság elnökévé. Hejdar Alijev, miután belegyezését adta a 2003. október 15-én megtartott elnöki választásokon jelöltként történő részvételébe, egészségügyi indokokra hivatkozva visszavonta részvételét. Hejdar Alijevet egy sor nemzetközi díjjal tüntették ki, megkapta számos ország különböző egyetemeinek tiszteletbeli doktori címét, és több egyéb magas kitüntetésben részesült. Négyszer tüntették ki Lenin Érdemrenddel, Vörös Csillag Érdemrenddel és más érdemérmekkel. Kétszer ítélték neki a Szocialista Munka Hőse címet, sok külföldi állam érdemrendjeit és érmeit megkapta.

Azerbajdzsán utóbbi több mint harminc évét felölelő történelme eltéphetetlen kötelékekkel kapcsolódik Hejdar Alijev nevéhez. A nép ezen évek során a társadalmi-politikai, a gazdasági és a kulturális élet területén történő újjászületése az ő nevéhez fűződik.

Irányításának ezen időszakában Hejdar Alijev segített szülőföldjének, Azerbajdzsánnak – amelynek fejlesztésére szüntelenül törekedett, amelynek gazdag kultúrájára, nagy történelmi múltjára mindig is büszke volt, és amelynek eljövendő nemzedékeiért aggódott – leküzdeni a nehéz és kegyetlen megpróbáltatásokat.

Kiemelkedő politikai szereplőként és államférfiként, a nép feltétlen vezetőjeként még életében élő legendává vált, ezért a Hejdar Alijev jelenség mindig vonzotta a figyelmet; a világszerte elszórtan élő azeri nép össznemzeti vezérének viharos elragadtatást kivívó politikai tevékenysége széleskörű nyilvánosságot kapott a köztársasági, és a világsajtóban egyaránt.

1993 júniusában, amikor Azerbajdzsán népe meggyőződött arról, hogy a nemzeti államiságot a szétesés veszélye fenyegette, amikor a nehéz napok köszöntöttek az országra, Hejdar Alijev kitartóan követelte a fennálló hatalom leváltását, és attól a pillanattól kezdve a nép újból Hejdar Alijevre bízta sorsát. Hejdar Alijev, látván népe sorsát, elfogadva annak állhatatos hívását, visszatért a nagypolitikába. Az emberek Hejdar Alijev visszatérését reménnyel és örömmel fogadták, és ez a nap a Nemzeti Megmenekülés Napjaként került be a független Azerbajdzsán történetébe.