Az azeri néppel szemben az örmény nacionalisták által folytatott népirtás és agresszió politikája több mint kétszáz éves múltra tekint vissza. Ezen politika célja Azerbajdzsán lakóinak kiszorítása ősi földjeikről, az örmény történészek és ideológusok által kitalált „Nagy Örményország” létrehozása. Megvetett és veszélyes politikájuk megvalósítása érdekében különböző módszereket és eszközöket vetettek be: történelmi tények meghamisítása, politikai provokációk, állami szinten támogatott militáns nacionalizmus, szeparatizmus és agresszió a szomszédos népekkel szemben. E célból Örményországban és több más országban létrehozásra kerültek „nemzeti-kulturális”, vallási, politikai, sőt terrorista szervezetek, valamint mozgósították az örmény diaszpóra és lobbi lehetőségeit.

Azerbajdzsán földjeinek két részre történő feldarabolása, amely a XIX. század első negyedében Oroszország és Irán között zajlott háborúk eredményeképpen jött létre, megadta a kezdőlökést az örmények Iránból és Törökországból a karabahi területre történő célirányos és tömeges áttelepítéséhez, ami gyökeresen megváltoztatta Hegyi-Karabah demográfiai jellemzőit. 1905-ben az örmény nacionalisták saját földjeiken hajtottak végre mészárlást Azerbajdzsán lakóival szemben, települések százait lerombolva eközben. 1918-ban, a Bakui Kommün támogatását élvezve, amelynek politikai és katonai vezetését főként örmények alkották, életre kelt egy gonosz terv, amelynek célja a bakui kormányzóság azeriektől történő megtisztítása volt. Ennek eredményeként békés lakosok tízezreit gyilkolták meg, településeket romboltak le, emlékműveket, mecseteket, iskolákat semmisítettek meg. Gjandzsában, Samahiban, Gubában, Lankaranban, Karabahban, Muganban és Azerbajdzsán más szegleteiben az örmények leszámolást hajtottak végre a békés azeri lakosokkal szemben.

Az azerbajdzsáni lakosokkal szemben alkalmazott népirtás és deportálás politikája kifinomult és véres módszerekkel tovább folytatódott a népek és nemzetek egyenlőségét hirdető szovjet hatalom fennállása idején is. Ebben az időszakban rengeteg hamis és igazságtalan döntés született Azerbajdzsánnal kapcsolatban. A 20-as években az Azerbajdzsánhoz tartozó Zangezur minden alapot nélkülözve Örményország fennhatósága alá került, s ily módon Azerbajdzsán ősi földje – Nahicseván – elszakadt Hazánktól, Hegyi-Karabahban létrejött az örmény autonómia. A Szovjetunió vezetése által elfogadott voluntarista határozat eredményeként 1948-tól 1953-ig az örmények az azeriek százezreinek azok ősi földjeiről történő deportálását hajtották végre, lényegében egy egyetnikumú köztársaságot létrehozva Örményország területén.

Az 1988-ban kezdetét vett, minden alapot nélkülöző hegyi-karabahi konfliktus. Az azeri területeken tomboló örmény reakciót, az ennek áldozatává váló vétlen azeri lakosság keserű szenvedéseit a volt Szovjetunió vezetése és a civilizált világ közönyös hallgatással fogadta. Fellelkesülve és kihasználva ezt a helyzetet, az örmények nekiláttak az azeriekkel szembeni népirtás következetes megvalósításához, a történelem során korábban soha nem látott rémtettek elkövetéséhez. Örményország fegyveres erői elfoglalták Azerbajdzsán több mint 20 százalékát, beleértve a Hegyi-Karabah térségében található 7 körzetet – Kelbadzsart, Lacsint, Agdamot, Fizulit, Dzsebrailt, Gubadlit és Zangilant. Több mint egymillió azerit űztek el barbár módon ősi földjeikről, emberek tízezrei haltak meg, váltak nyomorékká és estek fogságba. Lakóházak százai, kulturális, oktatási és egészségügyi intézmények, kulturális és történelmi emlékművek, mecsetek, emlékhelyek, temetők ezrei váltak a földdel egyenlővé, az elképzelhetetlen örmény vandalizmus áldozataivá.

A felfegyverzett örmény banditákkal kialakult konfliktus első éveiben a Hegyi-Karabah falvaiban – Karkidzsahanban, Mesaliban, Guscsularban, Garadagliban, Agdabanban és más, azeriek lakta településeken – okozott tragédiák, végül pedig a hodzsalibeli népirtás bűncselekményeknek tekinthetőek, emlékük pedig örökké fekete folt marad a „földönfutó és sokat szenvedett örmények” lelkiismeretén.

Hodzsali tragédiája a XX. század egyik legszörnyűbb bűntette, amelyet az örmények, a „Nagy Örményország”, és az egyetnikumú állam létrehozására irányuló politika kiötlői követtek el az azeri néppel szemben. A XX. század végén az örmény rablók folytatták tetteiket, mivel a világközösség és a nemzetközi szervezetek a mai napig nem ébredt tudatára és nem ítélte el, nem vette elejét az általuk elkövetett bűncselekményeknek, az Azerbajdzsánban 1905-ben elkezdett, szörnyű rémtettek és emberiség elleni bűncselekmények elkövetésével járó földfoglalásoknak.

1992. február 26-a éjjelén, amely Azerbajdzsán történelmébe véres betűkkel került bejegyzésre, az örmény fegyveres erők – a Hankendi városában még a Szovjetunió idején elhelyezett 336.sz. gépkocsizó lövészezred technikájának és katonáinak segítségével (amelynek személyi állományának jelentős része örményekből állt) – a földdel tették egyenlővé Hodzsali ősi városát.

Hodzsalit először az intenzív géppuskatűz és más technika segítségével lerombolták, aminek következtében a város területén tüzek keletkeztek, majd több irányból is gyalogos csapatok törtek be a városba, akik kegyetlen mészárlást hajtottak végre a lakosság még életben maradt tagjain.

Az örmény fegyveres erők ezen a napon rövid idő alatt kegyetlenül, állatias módon semmisítettek meg 613 békés lakost, 421 embert pedig súlyosan megsebesítettek.

Azokat a békés polgárokat, akiknek sikerült elmenekülniük a környező területekről, a nekik az erdőkben csapdát állító örmény katonák gyilkolták meg különös kegyetlenséggel. Az elállatiasodott hóhérok megskalpolták az embereket, levágták testrészeiket, kiszúrták a csecsemők szemeit, felhasították a terhes nők hasát, élve temették el vagy gyújtották fel az embereket, a holttestek egy részét pedig aláaknázták.

Ebben az időszakban 1275 ember tűnt el nyom nélkül és került fogságba, a tízezer fős város megsemmisült, az épületeket lerombolták és felgyújtották. 150 ember, köztük 68 nő és 26 gyermek sorsa a mai napig ismeretlen. A tragédia eredményeként a békés lakosságból több mint ezer ember vált rokkanttá a különböző súlyosságú lőtt sérülések következtében. A meggyilkoltak között 106 nő, 83 kiskorú gyermek, 70 idős ember volt. 487-en váltak nyomorékká, közülük 76 kamasz.

E katonai-politikai bűncselekmény eredményeként 6 családot teljesen megsemmisítettek, 25 gyermek elveszítette mindkét, 130 gyermek pedig egyik szülőjét. Az áldozatok közül 56 embert élve égettek el.

Az Azerbajdzsáni Köztársaság elnökének, Ilham Alijevnek a hodzsalibeli népirtás évfordulójának alkalmából a néphez intézett beszédében elhangzottak szerint „mindenféle katonai szükség nélkül békés lakosok százai váltak a történelem során eddig nem látott kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság áldozatává, holttesteik pedig gyalázkodásnak lettek kitéve. Gyermekeket, nőket, idős embereket, egész családokat pusztítottak el. A XX. század végén történt meg ez a kegyetlen bűntett nem csak az azeri nép, hanem az egész emberiség ellen. Súlyosságát, barbár mivoltát és kegyetlenségét tekintve Hodzsali tragédiája külön helyet foglal el az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények között”.

Nehéz elképzelni, hogy ezt, a történelemben korábban soha nem látott barbárságot emberek követték el, a XX. század végén, ráadásul az egész világ szeme láttára.

Az állami függetlenséggel és Azerbajdzsán területi egységével szemben alkalmazott terror politikájának megnyilvánulása mellett ez a tömeges és kegyelmet nem ismerő mészárlás nem csak az azeriek, de az emberiség egésze ellen elkövetett kegyetlen bűncselekménynek is tekinthető. A hodzsalibeli népirtással az örmény nacionalisták az azeri népet akarták megfélemlíteni, amely nem adta át a területrablóknak földjeit. Meg akarták törni az emberek harci kedvét, hogy megsemmisítsék őket.

A Hodzsali megtámadását célzó műveletet Szejran Oganjan, a 366. sz. ezred 2. zászlóaljának parancsnoka; Jevgenyij Nabokih, a 3. zászlóalj parancsnoka; és Valerik Csitcsjan, az 1. zászlóalj vezérkari főnöke vezette. A műveletbe több mint 90 tankot, harckocsit és más haditechnikát vontak be. A békés lakosság elleni irányuló népirtásban aktív részt vállaltak az ezred következő katonái: Szlavik Arutjunjan, Andrej Ishanjan, Szergej Beglarjan, Movszesz Akopjan, Grigorij Kiszebekjan, Vacsik Mirzojan, Vacsagan Ajrijan, Alekszandr Ajrapetjan és mások. Az örmény fegyveres alakulatok tagjai közül: Karo Petroszjan, Szejran Tumaszjan, Valerik Grigorjan és társaik. Napvilágot látott, hogy a Hodzsali békés lakossága elleni kegyetlen leszámolást végrehajtók között ott volt Hankendi város belügyi osztályának vezetője – Armo Abramjan; Askeran megye belügyi osztályának vezetője – Mavrik Gukaszjan és helyettese, Sagen Bargeszjan; az örmény hegyi-karabahi népfront elnöke – Vitalij Balaszanjan; Hankendi város börtönének parancsnoka – Szerzsik Kocsarjan és társaik.

Sz. Oganjan, aki a hodzsalibeli népirtás végrehajtása idején őrnagyként szolgált, jelenleg tábornoki rangot visel, és az Örmény Köztársaság honvédelmi miniszteri tisztségét tölti be. E bűncselekmény egy sor más résztvevője is különböző pozíciót tölt be az Örményország által létrehozott bábkormányban és Örményország állami hivatalainál.

Az ENSZ Közgyűlésének 1946. december 11-én kiadott 96. határozatában meghatározásra kerül, hogy a népirtás, amely nem ismeri el emberek egy csoportjának élethez való jogát, sérti az emberi méltóságot, megfosztja az emberiséget az emberek által megteremtett anyagi és erkölcsi értékektől. A hasonló cselekedetek teljes mértékben ellentétesek az ENSZ céljaival és feladataival. Az ENSZ Közgyűlésének 1948. december 9-én kelt és 1961-ben jogerőre emelkedett, a „Népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről” szóló 260. határozatban rögzítésre került a népirtás bűntettének jogi alapja. A konvencióhoz csatlakozó államok kötelezettséget vállaltak arra, hogy meghozzák a megfelelő intézkedéseket a népirtás megakadályozása és a bűnösök megbüntetése érdekében, megerősítve ezzel, hogy a népirtás bűncselekmény, amely sérti a nemzetközi jogi normákat, függetlenül attól, hogy békeidőben vagy háborús viszonyok között került végrehajtásra. A Hodzsaliban elkövetett szörnyű bűntett jellege és méretei azt mutatják, hogy végrehajtásakor minden olyan cselekedet jelen volt, amelyek a népirtás fogalmát alkotják, s amelyek ebben a határozatban megjelölésre kerültek. A tömeges és kegyelmet nem ismerő mészárlás előre eltervezett aktusa az ezen a területen élő emberek teljes mértékű megsemmisítése céljából került végrehajtásra, és éppen azerbajdzsáni mivoltuk okán.

A háború idején előírt viselkedést szabályozó nemzetközi jogi normák Örményország általi figyelmen kívül hagyásával kapcsolatos tények nem erre korlátozódnak. A nemzetközi humanitárius jog követelményeinek megfelelően a háborúnak csak a fegyveres konfliktusban részt vevő felek fegyveres erői között kell zajlania. A polgári lakosságnak nem kell részt vennie a harcokban, és tisztelettel kell viseltetni irányukban. A IV. Genfi konvenció „a polgári személyeknek a háború idején történő védelméről” szóló 3. cikkelyének megfelelően a polgári lakosság élete és biztonsága ellen irányuló merénylet elkövetése, beleértve a különböző módon elkövetett gyilkosságot, a sérülések okozását, a lakossággal való kegyetlen bánásmódot, szenvedés okozását és kínzásokat, az emberi méltóság elleni merényletet, a lakosság ellen elkövetett bántalmazásokat és megalázó tetteket, tilos. A Konvenció 33. cikkelyében feltüntetésre kerül, hogy egy polgári személy sem büntethető az általa el nem követett jogsértésért.

Egyértelműen tilos a polgári lakossággal szembeni kollektív büntető intézkedések, megfélemlítés, terrorista cselekmények és megtorlás alkalmazása. A Konvenció 34. cikkelyének megfelelően a polgári lakosság foglyul ejtése is tilos. Ennek ellenére az örmények csak Hodzsaliban több mint ezer foglyot ejtve, tiszteletlenséget tanúsítottak ez iránt az elv iránt. Figyelmen kívül hagyva ezeket a jogi normákat, az örmény fegyveres alakulatok kegyetlen módszerekhez folyamodtak Hodzsali békés lakosságának megsemmisítése érdekében. A fentebb felsoroltak kimerítik az 1948. december 9-én kelt, a „Népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről” szóló Konvenció által tárgyalt népirtás bűntettének megvalósulását.

A Hodzsali megtámadása idején a békés azeri lakossággal szemben hallatlan rémtetteket elkövető, és ezzel a genfi konvenció követelményeit; az „Emberi jogok egyetemes nyilatkozata” 2,3,5,9 és 17. cikkelyeit; a „Nők és gyermekek vészhelyzetek és fegyveres konfliktusok alatti védelméről” szóló Konvenciót; a „Népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről” szóló Konvenciót durván megsértő személyek a mai napig nem kaptak büntetést, a büntetlenség pedig alapot ad új bűntettek elkövetéséhez.

Örményország nem kerüli az elkövetett rémségek témáját, sőt, éppen ellenkezőleg, lelkiismeretlenül mentegeti az azeri nép ellen elkövetett népirtást, azok pedig, akik elkövették azt, az ország nemzeti hősének számítanak. Örményországban nyílt Azerbajdzsán-ellenes politika zajlik, állami szinten teremtik meg az ideológiai alapot az újabb azeri földek elfoglalásához. A meghamisított örmény történelem állampolitikai rangra emeltetik, abból a célból, hogy alapot teremtsenek az örmény fiatalságnak a sovinizmus szellemében történő neveléséhez.

Bármily furcsának is tűnik, de egy sor ország parlamentjének tagjai, az ilyen népirtás előtt, mint amilyen a hodzsalibeli tragédia, szemüket behunyva, az „örmény népirtásról” szóló legendát viták tárgyává tették, és, megvetéssel tekintve a történelmi igazságokra, igazságtalan döntéseket is hoztak ezzel kapcsolatban. Éppen ez tekinthető az örmény-azeri, hegyi-karabahi konfliktus békés rendezésére tett kísérleteknek az örmény fél hibájából a mai napig tartó eredménytelensége egyik okának.

Évről évre felfújva az 1915-ös év eseményeit, amikor állítólag lezajlott egy, az örmények elleni népirtás, és, ennek propagandáját terjesztve, az örmény történészek és politikusok igyekeznek a világközösség tudatában a feledés homályába temetni az azeriek tömeges legyilkolását, amely az évszázad elejétől ténylegesen zajlik, összezavarva ezzel a világot.

Azerbajdzsán földjei a mai napig megszállás alatt vannak. Az örmény hóhérok saját álságos céljaik kielégítése érdekében kegyelmet nem ismerő módon gyilkoltak le vétlen embereket. Minden azerbajdzsáni polgár kötelessége, hogy a hodzsalibeli tragédia a nemzetközi közösség részéről megkapja a népirtás jelzőt, és emberiség ellenes bűntettként ismerjék el. Ilyen bűncselekmény nem ismétlődhet meg többé.

Az ezen esemény kapcsán az össznemzeti vezér, Hejdar Alijev által mondott szavak „ A hodzsalibeli tragédia a XX. század egyik legnagyobb emberi tragédiája. A Hodzsaliban történtekről szóló igazságot minden tekintetben a világközösség tudomására kell hozni, hogy a hodzsalibelihez hasonló tragédia, amelyhez kegyetlenségét tekintve nincs fogható, többé ne ismétlődhessen meg a világ egy szegletében sem. Komoly és céltudatos munkát kell folytatni, hogy a humanista elvekhez hű emberek kifejezhessék kategorikus, egyértelmű álláspontjukat e tragédia kapcsán”.

Az azeri polgárok össznemzeti vezérének, Hejdar Alijevnek a nép sürgető óhajára az ország vezetéséhez 1993 júniusában történő visszatérése után vált lehetségessé, hogy több nemzeti tragédiánk, többek között a hodzsalibeli népirtás is megfelelő politikai és jogi értékelést kapjon. Össznemzeti vezetőnk kezdeményezésére az ország Milli Medzslisze 1994. február 24-én határozatot fogadott el a „Hodzsalibeli népirtás napjáról”. Ezen dokumentum részletezi a tragédia okait és megnevezi a vétkeseket.

Kétség sem fér hozzá, hogy a Hodzsaliról szóló igazságnak a világközösséghez történő eljuttatásában, ezen igazságoknak a világban történő elterjesztésében, abban, hogy a népirtás objektív értékelést kapjon, kivételes szerepet játszott a Mehriban Alijeva asszony vezetése alatt álló Hejdar Alijev Alapítvány. A Hejdar Alijev Alapítvány már több éve folyamatosan szervezi a hodzsalibeli tragédiának szentelt eseményeket a világ 70 országában. Az alapítvány konferenciákat, emlékesteket tart, könyveket, DVD-ket ad ki, filmeket készít.

Évről évre bővül a Hejdar Alijev Alapítvány alelnöke, az Oroszországi Azeri Fiatalok Szervezetének elnöke, Lejla Alijeva asszony által kezdeményezett, „Igazságot Hodzsalinak” elnevezésű nemzetközi kampány. A kampány keretein belül az egész világon események százait bonyolítják le. Az Európai Unió majdnem minden országában, valamint a FÁK országaiban, Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában tartanak konferenciákat, szemináriumokat, tömeges összejöveteleket. E kampánynak köszönhető, hogy egy sor nemzetközi fórum elismerte a hodzsalibeli tragédiát. Az Iszlám Konferencia Szervezetének alapítványa és ifjúsági fóruma kezdeményezésére Hodzsali tragédiáját 31 ország parlamentjének küldöttei az emberiség ellen elkövetett bűntettként fogadták el.

A fiatalok a világ 20 országának vezető egyetemén tartanak flash-mob-okat. Emellett új fejezet nyílt a kampány életében – petíciók és kérelmek terjesztésének ideje, amelyek azt a követelést fejezik ki, hogy e tragédiát népirtásként és emberiség ellenes bűntettként ismerjék el, s amelyeket államfőknek és kormányfőknek, az EBESZ Minszki Csoportjának, az ENSZ titkárságának, a világ parlamentjeinek és nemzetközi szervezeteknek címeznek.

Az „Igazságot Hodzsalinak” elnevezésű nemzetközi információs és agitációs kampány, amely arra irányul, hogy felhívja a világ figyelmét a hodzsalibeli tragédia igazságaira, és hogy a világközösség politikai és jogi, valamint erkölcsi értékelést adjon e tragédiának, önkéntesek ezreinek segítségével sikerrel zajlik a világ sok országában.

Az azerbajdzsáni állam céltudatos és következetes tevékenységet folytat azzal kapcsolatban, hogy felhívja a világközösség figyelmét az azeri polgárok ellen az örmény nacionalisták és soviniszták által elkövetett bűncselekményekre, beleértve a Hodzsali tragédiáját övező igazságokat, és az eseményeknek népirtásként történő elfogadásával kapcsolatos tevékenységre.

A világközösség már jól ismeri az igazságot. A hodzsalibeli népirtással kapcsolatban az Iszlám Konferencia által elfogadott külön határozat az első, nemzetközi szervezet által kiadott dokumentum, amely ezt a tragédiát az „emberiség ellen elkövetett bűncselekményként” ismerte el. Az 51 ország által elfogadott határozatban Hodzsali tragédiája megkapta az „örmény fegyveres erők által a békés lakosság elleni tömeges népirtás” és az „emberiség elleni bűncselekmény” értékelést.

Azerbajdzsánnak, az örmény nacionalistáktól eltérően, nem az a célja, hogy ebből bárminemű politikai, pénzügyi, területi és egyéb hasznot húzzon. A mi célunk a történelmi igazságtalanság helyreállítása, a bűnösök leleplezése, és a világközösség bírósága elé küldése. Ezért az örmény nacionalisták és soviniszták részéről a világra fenyegetést jelentő, a régióban zajló etnikai szeparatizmus, valamint az általuk más népekkel szemben alkalmazott gyűlölet és terror ideológiája feltárásra kell, hogy kerüljön. Ez a mi állampolgári és emberi kötelességünk a Hodzsaliban hősi halált halt társainkkal szemben.