Tisztelt Elnök Urak! 

Tisztelt Barátok! 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ma itt önök előtt állva nagy megelégedettséget érzek, mert az öt évvel ezelőtt, 1994 szeptemberében Bakuban aláírt, az „Évszázad szerződésének” nevezett nagy volumenű kőolajszerződés résztvevői közé, a Kaszpi-tengeri olaj- és gázkészletek feldolgozására létrejött konzorcium tagjai közé tartozik Azerbajdzsán, az Amerikai Egyesült Államok, európai országok, Törökország, Oroszország, és öt évvel az aláírása után a mai napon aláírásra kerültek a Baku – Tbiliszi - Dzsejhan kőolajvezeték megvalósítására szóló, a szerződés aláírásakor előirányzott dokumentumok is. 

Tudjuk, hogy ez nem volt könnyű. Nagy nehézségek álltak előttünk. Az Évszázad szerződésének aláírásakor is nagy problémákkal szembesültünk. Később pedig a Baku – Dzsejhan kőolajvezeték létrehozása útján merültek fel nagy akadályok. Voltak, akik ellenünk beszéltek, de ez sem törhette meg akaratunkat, véghezvittük, amit elkezdtünk.

Különösen nagy jelentőséggel bír ebben a dologban a Török Köztársaság és Azerbajdzsán együttműködése. Éppen ezért szívélyesen köszöntöm a Török Köztársaságot, a török népet és a Török Köztársaság elnökét, az én drága barátomat, Szulejmán Demirelt. 

Grúzia területén keresztül visszük át ezt a vezetéket. Ha nem lenne lehetőségünk arra, hogy Grúzián át haladjon a vezeték, akkor nem sikerülhetne a tervünk sem. Grúzia elnöke, Sevarnadze úr igen nagy erőfeszítéseket tett e kérdés megoldása érdekében. Szeretettel köszöntöm a grúz népet, Grúziát és drága barátomat, testvéremet, Eduard Sevarnadzét. 

Egyúttal kijelentem, hogy ha ebben a kérdésben nem lenne az Amerikai Egyesült Államok támogatása, akkor semmit sem tudtunk volna megvalósítani. 

Az „Évszázad szerződésének” aláírása előtt a független Azerbajdzsánra nagy nyomás nehezedett. Meg szerettek volna zavarni bennünket. Éppen az Amerikai Egyesült Államok támogatásának, elnökének, tisztelt barátomnak, Bill Clinton úrnak köszönhető, hogy 1994 szeptemberében aláírásra kerülhetett az „Évszázad szerződése”. De ezután is voltak problémáink. Más országok nem fogadták el a Baku - Dzsejhan kőolajvezeték tervét. Bill Clinton elnök úr következetesen foglalkozott a kérdéssel, támogatott bennünket és bevonta ebbe Törökországot, Azerbajdzsánt, Grúziát és más Kaszpi-tenger melléki országot. Az iránta tanúsított tiszteletnek, a következetes politikának köszönhetően érhettük csak el az „Évszázad szerződésének” aláírását. 

Ezért én és mindenki más is hálánkat és köszönetünket fejezzük ki az Amerikai Egyesült Államoknak, elnöküknek, drága barátunknak, Bill Clinton úrnak. Tisztelt Elnök Úr, ebből az alkalomból önt is szeretettel köszöntöm.

Ma Kazahsztán is csatlakozik a kőolajvezeték kihasználását célzó projekthez. Olajának nagy részét Kazahsztán is e csővezetéken keresztül fogja szállítani. 

Mi, Azerbajdzsán – ahogyan Grúzia is – elfogadtuk és minden, ránk eső kötelezettséget teljesíteni fogunk. Úgy gondolom, hogy Kazahsztán, a vezetéknek köszönhetően nagy sikereket fog elérni a kőolaj-exportban. Ezért szeretettel köszöntöm a kazah népet és Kazahsztán elnökét, drága barátomat, Nurszultan Nazarbajevet. 

Tiszteletemet és hódolatomat fejezem ki a török népnek, Törökország polgárainak és köszöntöm őket. Az öt év során minden alkalommal, amikor Törökországba jöttem, a következő kérdést tették fel nekem: Mikor készül el a Baku - Dzsejhan kőolajvezeték? Én pedig minden alkalommal azt válaszoltam, hogy meglesz az, meglesz! Ma ez megtörtént, a megállapodás aláírásra került. Szeretettel köszöntöm mindannyiukat!