Az Azerbajdzsáni Köztársaság elnökének, Hejdar Alijevnek az Európa Tanács tagországai kormányainak és vezetőinek csúcstalálkozóján lezajlott találkozóján elhangzott beszéde - Strasbourg, Európa Palota, 1997. október 11.


scotch egg
scotch egg
scotch egg
temp-thumb
temp-thumb
temp-thumb
Tisztelt Elnök Úr!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szívélyesen üdvözlöm az Európa Tanács második csúcstalálkozójának résztvevőit. Nagy elégedettséggel tölt el, hogy a független Azerbajdzsáni Köztársaság elsőként vesz részt ezen a tekintélyes nemzetközi fórumon, amelyet az új évezred határán jelentkező, legfontosabb összeurópai problémák vizsgálatának szenteltek.

A földünkön végbemenő hatalmas, pozitív változások - a hidegháború vége, a vasfüggöny leomlása - egyesítették Európát, elősegítették a demokrácia útját választó új, független államoknak az európai struktúrákba történő integrációját.

Ezekben a folyamatokban fontos szerepet játszik az Európa Tanács, mi pedig nagyra értékeljük a béke és a stabilitás megerősítése érdekében tett erőfeszítéseit, a pluralista demokrácia és az általános emberi értékek elveinek megerősítését az egész európai kontinensen.

Azerbajdzsán történelmének során szoros kapcsolatokat épített ki Európával, lévén annak szerves részét képezte.

A függetlenség elérése után az Azerbajdzsáni Köztársaság bonyolult és drámai utat tett meg. Az átmeneti időszak nehézségei, a belpolitikai instabilitás, a törvénytelen fegyveres alakulatok megjelenése, az államcsínyek végrehajtására tett végeláthatatlan kísérletek sora, a szociális-gazdasági krízis, a szomszédos Örményország agressziójának pusztító következményei az anarchia és a káosz, az emberi jogok tömeges megsértésének légkörét teremtették meg, fenyegetve ezzel magának az azerbajdzsáni államiságnak a létezését.

Nagy erőfeszítések árán, rövid idő alatt sikerült stabilizálnunk a helyzetet az országban, és hozzákezdhettünk a demokratikus, a jog alapjain nyugvó világi állam és piacgazdaság építésére irányuló radikális politikai és gazdasági reformok megvalósításához.

Lezajlottak az első demokratikus választások a köztársaság több pártot tömörítő parlamentjébe. Nemzeti referendum útján elfogadásra került a független Azerbajdzsáni Köztársaságnak az emberi jogokat és szabadságot garantáló alkotmánya. A több tíz politikai párt, a több száz független tömegkommunikációs csatorna, a szólásszabadság, a lelkiismereti szabadság, a nemzeti kisebbségek fejlődésének kedvező feltételei mind az országunkban formálódó demokratikus társadalomról tanúskodnak.

A gazdaság liberalizálása, az inflációs folyamatok minimumra történő csökkentése, az idegen tőke széleskörű bevonása, a privatizációs programok sikeres megvalósítása, beleértve a föld magántulajdonát, abban nyújtottak segítséget, hogy Azerbajdzsán gazdasága leküzdje a hanyatlás hosszú időszakát és megkezdődjön a termelés tényleges növekedése és országunk állampolgárainak életszínvonal-emelkedése.

Természetesen nálunk folytatódnak az átmeneti időszakra jellemző objektív nehézségek, meglátszik a hetven esztendeig tartó totalitárius rendszer nehéz öröksége, de a demokratikus reformok sikeres megvalósulása, ezen reformok következetes támogatása a köztársaság állampolgárainak abszolút többsége részéről az azerbajdzsáni függetlenség és demokrácia visszavonhatatlanságáról tanúskodnak.

A legnagyobb problémát számunkra az Örmény Köztársaság részéről megvalósult agresszió következményei jelentik, amelynek eredményeképpen Azerbajdzsán 20%-a elfoglalása került, ezen földek több mint egy millió lakóját űzték el lakhelyükről, akik elviselhetetlen körülmények között, sátorvárosokban élnek.

Elégedetten vesszük tudomásul az EBESZ-nek az örmény-azeri konfliktus igazságos rendezésére tett erőfeszítéseit. Az EBESZ 1996 decemberében lezajlott lisszaboni csúcstalálkozója rendkívül fontos döntést hozott ebben a kérdésben. A lisszaboni elvek Azerbajdzsán és Örményország területi egységének elfogadását jelentik, valamint az azerbajdzsáni állam részeként Hegyi Karabach részére magas fokú autonómia nyújtását és az teljes hegyi karabachi lakosság biztonságának garantálását.

Nagyra értékeljük az Európa Tanács Parlamenti Gyűlésének 1997. április 22-i határozatát, amely megerősítette az azerbajdzsáni állam területi egységét, a lisszaboni csúcstalálkozónak az örmény-azeri konfliktusra vonatkozó elveit. Ezek a dokumentumok jó alapul szolgálnak a békének a nemzetközi jog általánosan elfogadott normái alapján történő megteremtéséhez.

1994 májusában tűzszüneti megállapodást kötöttünk Örményországgal, és szándékunkban áll kitartani emellett egészen a konfliktus végleges rendezéséig.

Támogatjuk az EBESZ minszki csoportja társelnökeinek (Oroszország, USA, Franciaország) nemrég tett javaslatát a konfliktus két ütemben történő rendezése tekintetében: az első ütemben az örmény fegyveres alakulatok kivonása a hat elfoglalt azerbajdzsáni körzetből, visszaköltöztetni ezen területek lakóit a saját lakhelyükre, és újraépíteni a háború idején lerombolt közlekedési útvonalakat; a második ütemben történne a Hegyi Karabach státusza kérdésének megoldása, együttesen a Lacsinszkij és a Susinszkij körzetek felszabadításával.

Én ma kijelentem, hogy keményem kiállunk a konfliktus békés rendezése mellett, biztos és hosszan tartó békét szeretnénk kötni Örményországgal. Tekintet nélkül az Azerbajdzsánnak az agresszióval okozott nagy veszteségre, mi szeretnénk a jószomszédi viszony és együttműködés helyreállítását országaink között, népeink jólétét és virágzását, békét és stabilitást szeretnénk régiónkban.

Hölgyeim és Uraim!

1996 júniusában az Európa Tanács Parlamenti Gyűlése Azerbajdzsán részére a "különleges meghívott" státuszát adományozta, résztvevői vagyunk az európai kulturális egyezménynek, és a nagy természeti és technológiai katasztrófák esetén nyújtott segítség megszervezését, azok megelőzését és ellenük való védekezést tárgyaló nyílt parciális megállapodásnak

1996. július 13-án levéllel fordultam az Európa Tanács főtitkárához azzal a kéréssel, hogy az Azerbajdzsáni Köztársaságot fogadják el az Európa Tanács teljes jogú tagjaként. Kifejezésre juttatva, hogy készek vagyunk csatlakozni az emberi jogok európai egyezményéhez, kértem az Európa Tanács Miniszteri Bizottságát, hogy gyorsítsák meg az azerbajdzsáni kormánnyal ebben a kérdésben folytatott tárgyalásokat.

Aktívan együttműködünk az Európa Tanács intézményeivel, részt veszünk az általuk rendezett eseményeken, az Európa Tanács Azerbajdzsánba érkező delegációi számára megteremtjük a szükséges feltételeket.

Nagy reményeket táplálunk az Európa Tanácsnak az országunk demokratikus átalakulásához nyújtott segítsége irányában. Remélem, hogy Azerbajdzsán hamarosan az Európa Tanács teljes jogú tagjává válik. Részünkről mi mindent meg fogunk tenni, hogy megfeleljünk az modern európai demokrácia magas követelményeinek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A csúcstalálkozónk levonja következtetéseit e viharos és drámai XX. század tekintetében, meghatározza a következő évszázad feladatait és perspektíváit. Ahogy korábban is, a szabadság, a demokrácia és a humanizmus eszméivel összekovácsolt Európa fontos szerepet fog játszani az egész emberiség fejlődésében és felvirágoztatásában.

Biztos vagyok abban, hogy az Azerbajdzsáni Köztársaság, e hatalmas természeti erőforrásokkal, gazdag kulturális és intellektuális potenciállal rendelkező ország méltó módon hozzájárul ehhez a kedvező folyamathoz.

Köszönöm a figyelmet!

A szöveg orosz nyelvről magyarra a "Bakinszkij rabocsij" c. újság 1997. október 15-i száma alapján került lefordításra.