MUNKÁK / AZ Ö‎RMÉ‎NY - AZERBAJDZSÁ‎NI NAGORNI - KARABACHI KONFLIKTUS / Népirtás

Az Azerbajdzsáni Köztársaság elnökének, Hejdar Alijevnek az azerbajdzsáni népirtás emléknapjával, március 31-ével kapcsolatban az azeri néphez intézett beszéde – Baku, 2001. március 27.


Tisztelt Honfitársaim!

Az Azerbajdzsáni Köztársaság 1998. március 31-étől évente állami szintű megemlékezést tart az azerbajdzsáni népirtás napján.

A népirtás hírhedt „gyakorlata”, amelyet rendszeresen alkalmaztak Azerbajdzsán ellen, évszázados múlttal rendelkezik. A XIX. sz. elejétől tömegesen telepítették be az örményeket a történelmileg Azerbajdzsánhoz tartozó területekre, célirányosan létrehozva ezzel a Kaukázus déli részén egy örmény államot, ami az azerieknek a szülőföldjükről történő kiűzetését, deportálását vonta maga után.

A népirtás és a deportálás folyamata szakaszosan történt, a legkülönbözőbb történelmi viszonyok között, egy előre átgondolt terv alapján. A „Nagy Örményország” esztelen elmélete megvalósításához fiktív ideológiákat hoztak létre, terrorista szervezeteket alakítottak. Örményország lakossága a török és azeri néppel szemben tanúsított nacionalizmus, sovinizmus szellemében nevelkedett.

1905-1907-ben a cári Oroszország által pártfogolt és irányított örmény nacionalisták széleskörű gyilkosságokat és gonosztetteket hajtottak végre az azerbajdzsáni lakosság ellen. Települések százait rombolták le, azeriek ezrei váltak az örmény terror áldozatává. 1918-ban a bakui kommuna vezetésének védelme alatt nemzeti mészárlást rendeztek, kezdett megvalósulni a borzasztó terv, amely a bakui tartományt volt hivatott megtisztítani az azeri lakosságtól, majd megpróbálta örmény területté változtatni a vidéket. Bakuban és környékén a békés lakosok tízezreit semmisítették meg, mecseteket, iskolákat, építészeti emlékeket romboltak le.

Az örmények által az azeriekkel szemben végrehajtott népirtás és deportálás a szovjet hatalom éveiben finomabb és alattomosabb formát öltött. A történelmileg Azerbajdzsánhoz tartozó földek – Geicha, Zangezur és egyéb területek – az akkori szovjet kormány vezetőinek segítségével átadásra kerültek Örményországnak; a Hegyi-Karabah örmény lakosai autonómiát kaptak, amely alapot teremtett az örmények jövőbeli, törvénytelen területi követeléseihez. 1948-1953-ban az örmények a Szovjetunió döntésével tömeges, állami szinten végrehajtott deportálásokat értek el Azerbajdzsán nyugati, történelmileg hozzá tartozó területeiről

A 80-as évek közepétől a Szovjetunió vezetésének fokozott védelme eredményeként, az örmény extrémizmus és szeparatizmus még fenyegetőbb formát öltöttek. Ennek a később háborúvá alakuló kaland-szeparatizmusnak az eredményeként tragikus körülmények között békés polgárok tízezrei veszítették életüket, honfitársaink százezrei kényszerültek menekültként, kényszerkitelepítettekként, embertelen körülmények között folytatni életüket. 1990 januárjában a Szovjetunió akkori vezetése – az örmény szeparatisták által vezérelve – véres mészárlást rendezett népünk ellen. 1992 februárjában az örmény egyesült erők a szovjet haderő közvetlen segítségével eltörölték a föld színéről Hodzsalát. Mindenféle ok nélkül békés lakosok ezreit gyilkolták le, kínozták meg állati módon, vagy vitték el fogolyként.

A népirtás nagy politikai, anyagi és erkölcsi kárt okozott Azerbajdzsán népének. Egészében a XX. sz. során kb. 2 millió azerbajdzsáni polgár érezhette saját bőrén a deportálás és népirtás politikájának következményeit. Az örmény nacionalisták és soviniszták a „Nagy Örményország” ábrándjának megvalósítása érdekében a kezdetektől mesterien és hosszú időn keresztül információs és propaganda-háborút folytattak népünk és országunk ellen. A totális befeketítésre irányuló kampány, a mocskos propaganda-háború ma is folytatódik. A legkülönbözőbb módszereket és eszközöket felhasználó örmény soviniszták a világot téveszmékkel árasztják el, meghamisítják Azerbajdzsán és az egész Kaukázus történelmét, kemény erkölcsi agressziót folytatnak Azerbajdzsán lakosai ellen, a világ közvéleménye előtt az „elnyomott, sokat szenvedett örmény nép” képét terjesztik. Az örmény közösségek, az örmény lobbik évtizedek óta tartó, következetes munkát folytatnak ebben az irányban. Ennek eredményeként a világ országainak kormányai közömbösek maradnak az örmények által az azeri nép ellen folytatott megszállással és a népirtással szemben. Ezek a kormányok jelenleg hamis, a politikai konjunktúrához idomuló döntéseket hoznak azon események tekintetében, amelyek állítólag, az örmények szerint, 100 évvel ezelőtt történtek, és tetteikkel gyakorlatilag bátorítják az agresszort. Az örmény politikusok és ideológusok, akik el voltak bűvölve saját átmeneti és csalóka sikereiktől, az összes néppel szembeni gyűlölet nyilvánvaló és álcázott hordozói, figyelmen kívül hagyják a nemzetközi jogi normákat, durván megsértik a bolygónkon fennálló civilizált együttélés szabályait.

Azerbajdzsán népe, amely hamarosan függetlenségének 10. évfordulóját fogja ünnepelni, az egész világban elfogadott szabályok és törvények szerint kíván élni, békében és nyugalomban, és teremtő tevékenységgel szeretne foglalkozni. Ma az a feladat áll államunk és népünk előtt, hogy terjessze a világban az igazságot az azeri néppel szemben évszázadokon keresztül folytatott népirtás politikájáról, és hogy elérje az igazságosság megerősítését a nemzetközi közvéleményben, megszüntesse a népirtás súlyos következményeit és fontos intézkedéseket tegyen annak érdekében, hogy ez többé ne ismétlődhessen meg.

Súlyát, mértékét és következményeit tekintve a népünknek okozott szenvedéseket emberiség ellen elkövetett bűntettként jellemezhetjük, és mint ilyen, nemzetközi politikai-jogi értékelést kell kapnia, ideológusai és szervezői pedig meg kell, hogy kapják méltó büntetésüket. Mindenkinek biztosnak kell lennie abban, hogy azoknak, akik a modern világban „tágasabb helyet keresnek a nap alatt”, a „Nagy Örményország” ábrándja által vezérelve, a más népekkel szembeni gyűlölet és a totális háború ideológiáját terjesztve, agresszív politikát folytatva a szomszédjai ellen, valamikor felelniük kell tetteikért a történelem és az emberiség előtt.

Nincs jogunk megfeledkezni ezekről az eseményekről, az azokból kapott leckékről. A történelmi feledékenységért súlyos árat fizethetünk. Nagyon fontos, hogy ne feledkezzünk meg ezekről a súlyos bűntettekről, amelyeket időről-időre elkövettek népünk ellen. A következő nemzedéket a gonosz erőkkel és alattomos szándékaikkal szembeni óvatosság szellemében kell nevelni.

Újból mély gyásszal emlékezem a népirtás áldozataira, meghajtom fejemet emlékük előtt, kívánok népünknek türelmet és állhatatosságot.

Hejdar Alijev,

Az Azerbajdzsáni Köztársaság Elnöke

„Bakinszkij rabocsij”, 2001. március 28.