Tisztelt Elnök Úr!

Tisztelt Kollégák!

Hölgyeim és Uraim!

Nagy jelentőséget tulajdonítunk az EBESZ, e századot záró utolsó találkozójának, amely most Isztambulban zajlik a civilizált világ egyik nagy központjában. Őszinte köszönetemet szeretném kifejezni Törökország elnökének, Szulejmán Demirel Úrnak és Törökország kormányának, a vendégszeretetéért és a találkozó munkájához nyújtott kitűnő szervezéséért.

A tetvéri török néppel együttérzünk és osztozunk bánatában és gyászában. E nép bátorsággal, méltósággal és kitartással vészelte át a több ezrek életét követelő pusztító földrengés katasztófáját. Őszintén reméljük, több ilyen megpróbáltatás nem éri ezt a nemzetet.

Tisztelt Elnök Úr!

Most, a huszadik század végén, a két pusztító világháború rémületét és a hidegháború zord megpróbáltatását elviselő Európa előtt megnyílt a valódi béke és stabilitás útja. Azonban őszinte sajnálatomat kell kifejeznem, mert még nem értük el a Helszinkiben kitűzött célok és elvek teljes életbe léptetését, amelyeket majdnem negyed századdal ezelőtt, határoztak meg.

Az EBESZ tagállamainak szuverenitását, területi egységét és biztonságát egyre komolyabbá váló veszély fenyegeti Ez több millió ember szenvedését okozhatja. Szeretném újra felhívni a nemzetközi közösség figyelmét, ugyanakkor tekintetét ráirányítani erre a tűrhetetlen helyzetre.

A több mint hat éve szuverén Azerbajdzsán területének egyötöd (1/5) része az örmény hadi erők megszállása alatt van, és az ”etnikai tisztogatások” eredményeként egy- milliónyi azerit űztek el lakhelyeikről. Sajnálatos módon az utolsó találkozónk óta, a békés folyamatért tett erőfeszítések nem hozták meg a kívánatos eredményeket. A minszki csoport elnökei nem fejtették ki a kellő és szükséges aktivitásukat, és nem folyamatos az EBESZ liszaboni találkozóján elfogadott elvek megvalósítása. A minszki folyamat passzívvá vált. Ebben a helyzetben szükségessé vált megszervezni az Azerbajdzsáni Köztársaság és Örményország elnökeinek közvetlen találkozóját és tárgyalását. Néhány találkozó eredményessége, arra ad reményt, hogy a konfliktus megoldását békés úton is el lehet érni. Természetesen a konfliktus megoldásának fontos tényezője az is, hogy mindkét fél kész legyen kompromisszumot vállalni.

De a kompromisszumnak kétség kívül a nemzetközi jogi elvek és normák által felállított határok közé kell korlátozódniuk..

Az Azerbajdzsáni Köztársaságban, a Hegyi Karabah területén az örményeknek és az azerieknek békés és biztonságos feltételek mellett kell élniük. Ez az Azerbajdzsáni Köztársaság és Örményország közötti béke és normális jószomszédi viszony egyik alapfeltétele. Ezért lenne szükséges felszabadítani az Azerbajdzsáni Köztársaság megszállt területeit, és ehhez kapcsolódva szükséges megállapítani az Azerbajdzsán Köztársasághoz tartozó Hegyi Karabah megfelelő státuszát.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az Örményország elnökével folytatott tárgyalásunk nem helyettesíti az EBESZ minszki csoportjának tevékenységét, amely az örmény-azerbajdzsán közötti konfliktus rendezésért felelős. Felkérem a minszki értekezlet elnökeit, valamint az állami és kormányfőket, hogy a minszki csoport keretében, minden erejükkel a mihamarabbi tárgyalások megújítására törekedjenek. A világ közösségének a konfliktus rendezése érdekében meghatározott elveit folyamatosan és határozottan kell képviselni.

A következő században az EBESZ szerepét e problémák szemszögéből látjuk majd. Az EBESZ saját elveit védelmezve határozottan kell cselekedjen és jelentős mértékben kell használnia saját operatív lehetőségeit. Elsősorban meg kell erősítenie a többnemzeti békeszerető erőket.

Fontolóra veszem, hogy szükséges növelni az európai fegyveres erőkről szóló szerződés hatásosságát. Kijelentem, hogy a régióban elhelyezett katonai erők és a terület megszállása, valamint az azerbajdzsáni területen külföldi fgegyveres erők elhelyzése jogellenes. Azerbajdzsán Köztársaságát tekintve fenyegető és veszélyes. Ennek ellenére Azerbajdzsán Köztársasága maximálisan teljesíti a szerződésben szereplő saját kötelezettségeit., de néhány állam viselkedése aláássa a szerződés hatásosságát és a résztvevő felek biztonságát.

Dél - Kaukázus területe Európának szerves része. Felkérem az Amerikai Egyesült Államokat, az Európai Tanácsot, az Oroszországi Szövetséget, Törökországot, Grúziát, Örményországot és az EBESZ-nek minden más tagországát, valamint az állami és kormányfőket a határozott cselekvésre, amely régiónk problémáinak megoldásaira irányul..

Javasolom a Dél - Kaukázusi Biztonsági és Együttmúködési Egyezmény létrehozását.

Egy ilyen egyezmény megerősíti az államközi viszonyok és konfliktusok megoldásának elvi alapjait. Ilyen egyezmény alapján a régióból ki kell zárni a külföldi hadi erőket és a megosztó határokat. Meg kell akadályozni az agressziót, az etnikai tisztogatást, a szeparatizmust és a terrorizmust, valamint a kettős értékeken alapuló cselekedeteket és tényeket. Ilyen egyezmény alapján a régióban béke, stabilitás és biztonság állhat fenn. Így a dél - kaukázusi szuverén, független, demokratikus államok gazdasági fejlődése és együttműködése válhat valóra.

A huszonegyedik század elején, a nemzetközi közösség sikeres munkája révén lényeges szerepet tölt majd be, a szabad, oszthatatlan, biztonságos Európa megvalósításában.

Köszönöm Önöknek.