MUNKÁK / OLAJ STRATÉGIA / Ülések Bakuban

Az Azerbajdzsáni Köztársaság elnökének, Hejdar Alijevnek a New Yorkban az amerikai olajvállalatok által szervezett fogadáson elhangzott beszéde – 1994. szeptember 29.


Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szeptember 20-án Azerbajdzsán fővárosában történelmi jelentőségű esemény zajlott. Az Azerbajdzsáni Köztársaság és a világ vezető olajvállalatai között aláírásra került a már mindenki előtt ismert olajszerződés, 30 éves időtartamra.

Tudják, hogy Azerbajdzsán az olaj országa, és hazánkat már a régiek is a „Tüzek országának” nevezték. Azerbajdzsán volt az első hely a világon, ahol ipari módon nyerték ki a kőolajat – 1847-ben Bakuban elsőként tört fel az olajszökőkút. Néhány év elteltével pedig Amerikában, Pennsylvaniában ástak olajkutat. Igaz, hogy az első azerbajdzsáni olajszökőkút nem vált olyan híressé a világban, ezért gondolják úgy sokan, hogy az első olajszökőkút Pennsylvaniában tört fel. Később tanulmányozták ezt a kérdést, én pedig az olajszerződés szeptember 20-án Bakuban történt aláírásakor az egész világ előtt, történelmi dokumentumokra hivatkozva, bejelentettem, hogy Bakuban néhány évvel korábban tört fel az olaj.

Az évszázad elején, 1900-ban a világban kitermelt olaj 50 %-a Azerbajdzsánból származott. Ma a XX. sz. végéhez közeledünk, és az eltelt időszakban az azerbajdzsáni olaj világszerte ismert volt, a földgolyó minden sarkában használták Azerbajdzsán olaját. Azerbajdzsán neve, és a köztársaságunk által elvégzett munka, sajnos, világviszonylatban – beleértve az Egyesült Államokat is – nem volt ennyire ismert. Most, a XX. sz. végén, a XXI. sz. előszobájában az azerbajdzsáni olaj ismét híressé válik. A több mint három évig tartó tárgyalások befejeződtek, aláírásra került egy történelmi jelentőségű szerződés. Ez az esemény történelmi jelentőségű nem csak Azerbajdzsán, hanem az országunkkal történő együttműködésről szóló szerződést aláíró olajvállalatok számára is.

A szerződés megkötése Azerbajdzsán függetlenségével van összefüggésben. Már 150 éve annak, hogy Azerbajdzsánban ipari méretekben termelik ki az olajat. Eddig viszont népünk nem volt gazdája saját gazdagságának. Azerbajdzsán népe, köztársaságunk elsőként írt alá történelmi fontosságú szerződést a világ olajvállalataival. Nagyon örülök, hogy e három év alatt Azerbajdzsán és az Egyesült Államok között szoros kapcsolat alakult ki a szerződés összeállításával összefüggésben. Mára Azerbajdzsánnak sok barátja lett Amerikában. Igaz, hogy nem annyian vannak, mint ahogyan azt mi szeretnénk, de az előzőekhez képest igen magas a barátaink száma.

Nagy örömmel tölt el az a tény, hogy Greg Laughlin, az amerikai kongresszus tagja csodálatos szavakat mondott ezen a találkozón Azerbajdzsánról. Tegnap látogatást tettem a Columbia Egyetem Harriman Intézetében – abban az intézetben, ahol a volt Szovjetuniót tanulmányozzák; találkoztam az intézet professzoraival, tudományos munkatársaival, Tadeusz Świętochowski professzorral, aki nagyon szereti Azerbajdzsánt, sokat publikált országunkról. Nagyon megörültem, hogy létezik olyan ember, mint Świętochowski, aki az igazat írja meg Azerbajdzsánról. Ugyanakkor sajnálattal állapítottam meg, hogy kevés ilyen ember él Amerikában, mint ő, és hogy Azerbajdzsán számára csak egy Świętochowski létezik. Ott mesélték nekem, hogy ezután sok hozzá hasonló ember lesz majd. Most, amikor itt előttünk beszélt Greg Laughlin, arra gondoltam, hogy miért csak egy ilyen ember létezik Azerbajdzsán számára Amerikában. Szeretném, ha Azerbajdzsánnak sok száz Laughlin-ja lenne Amerikában.

Talán Laughlin úr azt szeretné, ha ő lenne az egyetlen, és Azerbajdzsán csak őt szeretné, de feltételezem, hogy Laughlin úr nagylelkű ember, aki soha nem lesz féltékeny, aki azt akarja, hogy sok hozzá hasonló, Azerbajdzsánt szerető tagja legyen a kongresszusnak. Ezen az estén itt, önökkel, visszagondolok a Gulistan palotában szeptember 20-án tartott fogadásra. A Gulistan palota szalonja 4-5-ször nagyobb ennél a teremnél. A fogadáson résztvevő vendégek fele Amerikából érkezett. Én azon az estén is úgy gondoltam, és ma is azt gondolom, hogy Azerbajdzsán barátainak száma Amerikában már megnövekedett. Úgy gondolom, hogy Laughlin nincs egyedül, barátaink száma nőtt. Feltételezem, hogy mi még ennek az útnak az elején járunk. Napról-napra, hónapról-hónapra fogjuk szélesíteni üzleti köreinket, baráti kapcsolataink pedig még inkább megerősödnek. A Bakuban aláírt szerződés gazdasági, humanitárius és politikai jelentőséggel bír. Amikor szeptember 14-én aláírtam a szerződés aláírására szóló utasítást, úgy gondoltam, hogy fontos lépést teszek Azerbajdzsán függetlenségének az egész világ felé történő demonstrálása irányában. Ez az igazság. Mivel nagyon sok, a szerződést megakadályozni kívánó erő dolgozott ellenünk. Előfordult, hogy megfenyegettek bennünket. De most Azerbajdzsán függetlensége annyira erős, hogy nem ijedtünk meg semmilyen fenyegetéstől, akadálytól, és aláírtuk a szerződést.

Kétségtelen, hogy ez nagyon bátor lépés Azerbajdzsán részéről, de biztos vagyok abban, hogy reményt keltő lépés is Azerbajdzsán jövője szempontjából. A nyugati országok olajvállalatai és az USA is hasonló véleményen volt. Számunkra egyaránt nagyon fontos a szerződés gazdasági és egyéb jelentősége. Ez a szerződés egy jó alapot teremt Azerbajdzsán és az USA, valamint egyéb nyugati országok kapcsolatának továbbfejlődéséhez.

Képzeljék el, hogy a szerződést szeptember 20-án írtuk alá, szeptember 25-én Azerbajdzsán elnöke először szállt le az Egyesült Államokban, szeptember 26-án pedig Azerbajdzsán elnöke találkozott az USA elnökével, Bill Clintonnal, akivel fontos tárgyalásokat folytatott. Ma azért gyűltünk itt össze, hogy megünnepeljük ezt a történelmi jelentőségű eseményt úgy, ahogyan a Gulistan palotában tettük. Nézzék, mennyi esemény zajlott le egy héten belül! Mindezek történelmi jelentőségű dolgok Azerbajdzsán számára. Mindezek – az azeri nép lelkének legmélyéről jövő érzések, az azerbajdzsáni nép, az Azerbajdzsáni Köztársaság Nyugat és az USA felé kifejezett tiszteletének és hódolatának jelei. Mindez – a népeink között létrejött barátság első hídja. Úgy gondolom, hogy ezen az úton semmiféle erő nem tud megállítani bennünket. Fontos lépést tettünk és készen állunk végigmenni az úton. Én, mint az Azerbajdzsáni Köztársaság elnöke, a végsőkig teljesíteni fogom a rám háruló feladatokat, mindent megteszek az azeri és az amerikai nép között baráti kapcsolatok megerősítéséért. Biztos vagyok abban, hogy az amerikai polgárok, önök, kedves itteni barátaink, akik közelebbről megismerték Azerbajdzsánt, érzik, mennyire őszinte és jólelkű a mi népünk.

Köszöntök mindenkit ebből a történelmi eseményből kifolyólag. Nagyon örülök, hogy ezekben a napokban az Egyesült Államokban, New Yorkban tartózkodom. Az USA elnökével, Bill Clintonnal lefolytatott találkozóimat nagyon fontosnak tartom. Biztos vagyok abban, hogy mindez jó alapul szolgál az USA és Azerbajdzsán közötti baráti kapcsolatokhoz. Laughlin úr említette, hogy kétszer volt Azerbajdzsánban, én pedig harmadjára is meghívtam őt országunkba. Mindannyiukat meghívom Azerbajdzsánba. Néhányan önök közül az én meghívásom nélkül is el fognak jönni, mivel dolguk van országunkban. De ne feledjék, hogy készek vagyunk mindannyiukat drága vendégként fogadni Azerbajdzsánban. Kívánom ennek a hatalmas országnak, az Egyesült Államoknak a megerősödését. Jókívánságaimat fejezem ki az egész amerikai népnek.