Hejdar Alijevnek az 1990. január 20-án bekövetkezett tragédia kapcsán elhangzott beszéde - 1990. január 21., az Azerbajdzsáni Köztársaság Állandó Képviselete, Moszkva


Tisztelt Barátaink, Hölgyeim és Uraim!

Ahogy önök is tudják, sok évig álltam Azerbajdzsán pártszervezetének élén, megválasztottak a Szovjetunió Kommunista Pártja KB Politikai Bizottsága tagjává, dolgoztam a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökhelyetteseként. Több mint két éve annak, hogy nyugdíjban vagyok, átéltem egy súlyos infarktust, a betegségem miatt mentem nyugdíjba. 1982 decemberében elmentem Azerbajdzsánból. Ma először léptem át az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság Moszkvában található Állandó Képviseletének küszöbét. Az Azerbajdzsánban történt tragédia vezetett ide engem. Tegnap reggel szereztem erről tudomást, és természetes, hogy képtelen voltam közömbösen tekinteni az eseményekre. Elsősorban azért jöttem ide, hogy itt, az Állandó Képviseleten, amely az azeri föld egy kis szigete itt Moszkvában, kifejezzem együttérzésemet Azerbajdzsán népének a nagy áldozatokkal járó tragédia miatt. Másodsorban szeretném kifejezni álláspontomat ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Kérem Azerbajdzsán moszkvai állandó képviselőjét, Zohrab Ibrahimovot, hogy juttassa el szavaimat, mély gyászomat, őszinte együttérzésemet Azerbajdzsán népének. Sajnos jelenleg nincs más lehetőségem.

Ami az Azerbajdzsánban zajló eseményeket illeti, jogellenesnek, demokráciától idegennek, a humanista elveknek és a jogállam országunkban való építésének teljes mértékben ellentmondónak tekintem azokat. Megvannak a maga okai az Azerbajdzsánban kialakult helyzetnek. Nem szeretnék a részletekbe belemenni, az túl sok időt venne igénybe. Két éve folyik a nemzetiségi konfliktus Azerbajdzsán és Örményország között, amely a Hegyi-karabachi és környékbeli eseményekkel kapcsolatban alakult ki. Két év elegendő idő ahhoz, hogy Azerbajdzsán és Örményország vezetői, az ország párt-politikai vezetése rendezze ezt a kérdést, véget vessen a belháborúnak, nemzetiségi konfliktusnak, és megteremtse minden ember számára, függetlenül nemzeti hovatartozásától, a szabad élet feltételeit a mi közös, Szövetségi Szovjet Szocialista Köztársaságunkban.

Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a két év alatt nem hozták meg a kellő intézkedéseket ebben az irányban.

Ha a Hegyi-karabachi problémák kezdetén meghozták volna a szükséges intézkedéseket, mindenekelőtt az ország politikai vezetése, akkor ma nem figyelnénk a feszültség eszkalációját és a veszteséget, amelyek mindkét fél részéről előfordultak a két év folyamán, és azt a katonai akciót, amely az 1990. január 19-dikéről 20-dikára virradó éjjelen zajlott, és emberi áldozatokat követelt.

Természetesen, ebben mindenekelőtt az Azerbajdzsán Kommunista Pártja Központi Bizottságának már csak volt első titkára, Vezirov a felelős. Az ezen a magas poszton eltöltött idő alatt semmit nem tett az azerbajdzsáni helyzet stabilizálása érdekében. Ellenkezőleg, helytelen cselekedeteivel, alkalmatlan munkastílusával, politikai manőverezésével a néppel szembe helyezte magát, semmiféle tekintélyt nem vívott ki magának, szakadékot teremtett saját maga és a nép között. A nép elégedetlenkedett. Az elmúlt néhány hónapban Bakuban és Azerbajdzsán más városaiban és körzeteiben a gyűléseken követeléseket fogalmaznak meg Azerbajdzsán pártvezetésének lemondásáról, leginkább Vezirov távozását sürgetve.

Érthetetlen, hogy eddig miért nem oldották meg ezt a kérdést, és csak tegnap, vagyis az után, hogy Bakuba bevonultak a csapatok és elrendezték a megmozdulásokat, Vezirov lényegében  elmenekült Azerbajdzsánból. Ez egy nagy hiba volt. A legnagyobb hiba az, hogy az erre a célra ennyire alkalmatlan ember annak idején Azerbajdzsán Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárává lett kinevezve.

De nem csak ez a gond.

Most szeretnék beszélni a január 19-dikéről 20-dikára virradó éjjelen történt, és a mai napig tartó tragédiáról. Úgy gondolom, hogy az azerbajdzsáni helyzet politikai rendezésének megvoltak a tartalékai. Azerbajdzsán vezetése, és az ország politikai vezetése nem használták ki ezeket a lehetőségeket. Meg lehetett volna előzni a határsértést, hiszen 3 hónappal ezelőtt az emberek megfogalmazták a határsávval kapcsolatos követeléseiket, de senki nem akart velük találkozni, felvilágosító munkát végezni, meghozni a megfelelő intézkedéseket.

Ismétlem: nem merültek ki a lehetőségek, hogy megnyugtassuk az embereket. Ha 2-3 hónappal ezelőtt meg lett volna oldva az azerbajdzsáni pártvezetés megerősítésének kérdése, akkor talán nem alakult volna ki ez a helyzet és a csapatok bevonására sem lett volna szükség. De minden körülmény figyelembe vételével úgy gondolom, hogy voltak lehetőségek a kérdés politikai rendezésére, a néppel való párbeszédre, ugyanakkor nem éltek ezekkel a lehetőségekkel, és a január 19-dikéről 20-dikára virradó éjjelen Bakuba bevonultak a szovjet hadsereg, a Szovjetunió Belügyminisztériuma csapatainak alakulatai. Hogy ez milyen tragikus következményekhez vezetett, már tudjuk. Úgy gondolom, hogy az ilyen döntést hozó emberek magatartása politikailag helytelen. Durva politikai tévedés történt. Nem ismerték a köztársaságban fennálló valódi helyzetet, az azeri nép pszichológiáját. Nem volt elegendő kapcsolatuk a különböző helyzetű emberekkel. Nem gondolták, hogy a dolgok ilyen tragikus fordulatot vesznek.

Előre kellett volna látni és meghozni a szükséges intézkedéseket, megnézni, hogy mi a fontosabb és szükségesebb. Emellett kaptunk olyan híreket, hogy nem kevés katona is meghalt. Felmerül a kérdés, hogy mi a bűne annak az orosz fiúnak, akit az ország pártvezetésének hibás döntése miatt Azerbajdzsánba küldtek az úgynevezett lázadás leverése céljából?

Azerbajdzsánba nagyszámú, idegen katonai alakulat került bevonásra. Egyébként én jól tudom, hogy hány alakulat található Azerbajdzsánban. Az országban már így is elegendő számú alakulat állomásozott: a 4-dik hadsereg, a Kaszpi haditengerészeti flotta, deszant alakulatok hadosztálya, légvédelmi alakulatok, a Belügyminisztérium belső alakulatai. Miért kellett még több alakulatot bevonni? Szükség esetén használhatták volna a már ott állomásozókat is. Azerbajdzsán ilyen döntést hozó vezetésének, és mindenekelőtt Vezirovnak, aki elszökött Azerbajdzsánból, felelősséget kell vállalni ezért. Felelősséget kell vállalniuk azoknak is, akik félreinformálták az ország politikai vezetését. Úgy gondolom, hogy az ország politikai vezetése a kellő időben nem rendelkezett elegendő és objektív információkkal. Az ország vezetését félrevezették, aminek eredményeként ilyen döntés született.

Mindenkinek, akinek köze volt a tragédiához, meg kell bűnhődnie.