MUNKÁK / AZ Ö‎RMÉ‎NY - AZERBAJDZSÁ‎NI NAGORNI - KARABACHI KONFLIKTUS / Beszédek , kiáltványok és nyilatkozatok

Az Azerbajdzsáni Köztársaság elnökének, Hejdar Alijevnek a FÁK tagállamai Vezetői Tanácsának – az örmény fegyveres erők Azerbajdzsán területére történő behatolásával összefüggésben megtartott - ülésén elhangzott nyilatkozata - Moszkva, 1994. április 15.


Kivételes körülmények késztetnek arra, hogy a következő bejelentéssel forduljak önökhöz. 

1994. április 10-étől kezdve az Örmény Köztársaság fegyveres erői új, széleskörű támadást kezdtek Goranboy és Tartar körzetek ellen; április 11-étől pedig az Azerbajdzsáni Köztársaság Agderin és Agdam körzeteivel szemben. Ezekben a napokban az azeri csapatok, visszaverve az Örmény Köztársaság számbeli fölényben lévő fegyveres erőinek szüntelen csapásait, véres védekező harcokat folytatnak. Örményország területéről a konfliktus-zónába egy 3000 főt számláló katonai kontingens települt át, páncélozott járművek és nehéztüzérség tucatjaival, beleértve a „Grad” rakétakilövő egységeket, amelyekkel Azerbajdzsán fentebb megjelölt területeit lövik. Ezekben a falvakban nagy pusztítást végeztek, a polgári lakosság körében rengetegen estek áldozatul. 

Ily módon az Örmény Köztársaság, folytatván agresszív háborúját Azerbajdzsán területén, csorbítja az Azerbajdzsáni Köztársaság függetlenségét, szuverenitását és területi egységét, veszélynek téve ki magát az államiságot is. 

Az agressziót folytatva Örményország blokkolja a békés rendezési folyamatokat, amelyben Azerbajdzsán vállalja a legaktívabb részvételt. Minden alkalommal, amikor a nagyobb, közvetítésre irányuló kezdeményezések során vagy előestéjén elköveti soron következő támadását, az agresszor cinikus kihívást intéz a világközösséget felé, amely, a jelenlegi helyzet szerint, sikertelen kísérleteket tesz e véres konfliktus megoldására. 

Az utóbbi örmény támadást az Örmény Köztársaság agressziójának új fejezeteként értékelem, amelynek célja új, Azerbajdzsánhoz tartozó területek elfoglalása. A konfliktus békés rendezésére való törekvéséről tett sorozatos kijelentései ellenére az Örmény Köztársaság – a FÁK szuverén tagállama területeinek mélyére történő ezen behatolásával – kimutatja valódi szándékát, amely az Azerbajdzsánra és vezetésére történő nyomásgyakorlásban és a békefolyamat leállításában rejlik. 

Külön fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy az örmény fegyveres erők újabb támadása egy nappal az EBESZ Minszki csoportja prágai ülésének április 11-ei megnyitása előtt kezdődött, amelyen, többek között, Örményország és Azerbajdzsán képviselői is részt vesznek. 

Az Örmény Köztársaság Azerbajdzsánnal szembeni agressziójának kiéleződése a közvetítésre irányuló orosz kezdeményezés keretein belül zajló intenzív tárgyalások idején történt, a Független Államok Közössége országai vezetőinek találkozója idején. 

Be kell ismernünk, hogy a FÁK államai vezetőinek 1993 decemberében Ashabadban megtartott ülése után, amikor találkoztam Örményország elnökével, L. Ter-Petroszjánnal, az Örmény Köztársaság Azerbajdzsánnal szembeni politikájában nem történtek pozitív változások. Örményország fegyveres erői folytatják Azerbajdzsán területei több, mint 20 %-ának elfoglalását, etnikai tisztogatást hajtanak végre, emberek halnak meg, milliónyi, sátortáborokban sínylődő azeri menekült él át felfoghatatlan nélkülözést és szenvedést. 

Meg szeretném jegyezni, hogy Azerbajdzsán vállalta a legaktívabb részvételt a világközösség – többek között a nemzetközi szervezetek és a nagyhatalmak – összes, közvetítésre irányuló erőfeszítéseiben. Ebbe a sorba illeszkedik – az örmény elnökkel folytatott tárgyalásaimon kívül – Azerbajdzsán, Örményország és az Oroszországi Föderáció honvédelmi minisztereinek 1994. február 18-án megtartott találkozója; Jan Eliassonnak, az EBESZ Minszki Csoportja elnökének Azerbajdzsánba és Örményországba történő látogatása 1994 márciusában; Azerbajdzsán és Örményország parlamenti elnökeinek találkozója március 12-én; tárgyalások Bakuban és Moszkvában az Oroszországi Föderáció elnökének különleges képviselőjével, V. N. Kazimirovval; a FÁK interparlamentáris közgyűlése béketeremtő csoportjának érkezése 1994 márciusában. Ennek ellenére Azerbajdzsán minden, a kölcsönösen elfogadható kompromisszum megtalálására irányuló próbálkozása Örményország hatalmi pozíciójába ütközik. 

Az Örmény Köztársaság megtorpedózza az összes konstruktív javaslatot, korábban el nem fogadott feltételeket szabva. Ezek lényege az Azerbajdzsán területén katonai hídfőt létrehozó Örmény Köztársaság azon igyekezetében rejlik, hogy a megszállt terület státuszát a független állam státuszára cserélhesse fel Hegyi-Karabahot illetően, vagyis gyakorlatilag elválassza azt az Azerbajdzsáni Köztársaságtól. 

Az Azerbajdzsáni Köztársaság igazságos álláspontja abban nyilvánul meg, hogy elérje a megszállt területek felszabadítását és szuverenitásának helyreállítását, a menekültek és az átköltöztetett személyek visszatérését állandó lakhelyükre, és felszámolja az Örmény Köztársaság agressziójának következményeit. Azerbajdzsán nem kíván háborút kezdeni, és a szuverén államok kapcsolatára vonatkozó, általánosa elfogadott elvek alapján békére szólítja fel Örményországot. A békére és megegyezésre törekedvén az azerbajdzsáni kormány készen áll arra, hogy garantálja a Hegyi-Karabah örmény lakosságának biztonságát és állampolgári jogait, amennyiben alárendelik magukat Azerbajdzsán Alkotmányának.

Ahogy önök is emlékeznek, Ashabadban Azerbajdzsán azt a javaslatot tette, hogy dolgozzuk ki a kétoldalú és többoldalú megállapodások rendszerét, amely megállapodások a politikai stabilizálódásra, a szuverenitás, a területi egység és a FÁK minden tagállama határai sérthetetlenségének kölcsönös elfogadására és tiszteletben tartására irányulnak.

Kénytelen vagyok még egyszer beszélni erről, mert az élet azt mutatja, hogy a Független Államok Közösségének egyik tagja – az Örmény Köztársaság – nyílt agressziót folytat a FÁK egy másik tagállama, az Azerbajdzsáni Köztársaság ellen, ezzel gyakorlatilag gátat szabva egy életképes nemzetközi szervezet megalakulásának, amilyennek mi mindannyian látni szeretnénk Közösségünket.

Arra szeretném felszólítani önöket, hogy a jelen találkozón vitassuk meg az örmény-azeri konfliktus kérdését, konkrét döntések elfogadása érdekében, amelyek megszüntetnék az Azerbajdzsáni Köztársasággal szembeni agressziót és annak következményeit. 

Az államfőkhöz fordulva ismét és kategorikusan a következőkre szólítom fel önöket: 

- adjanak politikai értékelést az Örmény Köztársaság Azerbajdzsánnal szemben tanúsított agressziója tekintetében; 

- követeljék az Örmény Köztársaságtól, hogy szüntessék be az Azerbajdzsáni Köztársasággal szemben tanúsított katonai cselekményeiket, haladéktalanul, feltétel nélkül és visszavonhatatlanul vonják ki fegyveres erőiket a szuverén Azerbajdzsán területéről; 

- követeljenek az Örmény Köztársaságtól szigorú politikai garanciát arra vonatkozóan, hogy többé nem indítanak hadi cselekményeket; 

- foganatosítsanak szankciókat a FÁK tagállamával, Örményországgal szemben, amely fegyveres agressziót folytat a FÁK egy másik tagállama ellen. 

A további késlekedés és várakozás igen nagy veszélyekkel fenyegetik a Közösség minden államát. 

Hejdar Alijev,

az Azerbajdzsáni Köztársaság Elnöke.

Megjelent a „Bakinszkij rabocsij” c. folyóirat 1994. április 19-ei számában.