Az Azerbajdzsáni Köztársaság állami ünnepei és emlékezetes dátumai


    
Piros
 színnel az állami ünnepek szabadnapjai vannak jelölve. Zöld színnel az ország számára nagy jelentőséggel bíró, de a szó szoros értelmében ünnepnek nem tekintett fesztiválokat, nevezetes dátumokat stb. jelöljük. 

Január 1-2.


















 

Újév ünnepe

Január (latinul : Janvarus) hónapunk nevét a római istenről, Janusról kapta. A Gergely-naptár szerint az év első hónapja. A Gergely-naptárt 1582-ben fogadták el.

I. Péter utasítására Oroszországban áttértek a Julián naptárra. E szerint a rendelet szerint január 1-jét, Jézus születésének napját fogadták el az év kezdetének, így a XVIII. század 1701. január 1-jével kezdődött. 

1918-ban a szovjet Oroszország kormányfője, V.I. Lenin rendeletére elfogadásra került a Gergely-naptár. Ily módon, az új év eddig január 13-án kezdődött, de ez a különbség most eltűnt, és az Új évet innentől január 1-jétől számítják, amely nap ünnepnappá vált. 

Az Azerbajdzsáni Köztársaságban ez a naptár van érvényben; január 1-je ünnepnap. 

2006-tól január 1-2. ünnepnap; szünnapként, nem munkanapként szerepel a naptárban. Megjegyzés: 2006-tól érvényben van egy rendelet, amely szerint, ha az ünnepnap egybeesik a hétvégével, akkor a következő nap munkaszüneti nap.

Január 20.

 

Nemzeti gyász napja

Január 20-dika az egyik legvéresebb tragédiaként írta be magát Azerbajdzsán népének történelmébe. Az azon a napon a volt Szovjetúnió harcászati eszközeivel az azeri nép ellen embertelen kegyetlenséggel végrehajtott terrorcselekmény fekete lapként kerül be az emberiség történetébe, mint az egyik legsúlyosabb emberiség elleni bűntett. A nemzeti szabadságért, az ország területi egységéért felkelő békés lakossággal történő leszámolás, ártatlan emberek százainak meggyilkolása és megsebesítése lett a terror következménye; az önkényuralmi szovjet rendszer összeomlásának estéjén újra megmutatta az egész világnak bűnös természetét.

A hatalmas méretű kontingens, a különleges rendeltetésű alakulatok és a Szovjet hadsereg csapatainak Bakuba történő vezénylése különös kegyetlenséggel és addig nem látott embertelenséggel párosult. Abban az időben Azerbajdzsán a szomszédos Örményország felől érkező agressziónak is ki volt téve. Ilyen körülmények között a szovjet vezetés nem csak hogy nem hozta meg a megfelelő intézkedéseket a konfliktus megelőzésére, hanem, éppen ellenkezőleg, az Azerbajdzsánba bevonult hadi alakulatok sorában megtalálhatóak voltak a Sztavropolból, Krasznodárból és Rosztovból mozgósított örmény katonák és tisztek, a szovjet katonai egységekben szolgáló örmények, sőt, az akadémián tanuló örmény növendékek is.

A Bakuba vezényelt katonai kontingens, amely egyes adatok szerint 60 ezer főt számlált, erős pszichológiai felkészítésen esett át (a “Sit” szervezet független katonai szakértőinek beszámolói szerint): “Önöket azért vezényelték Bakuba, hogy megvédjék az oroszokat, akiket a helyi lakosság állati módon semmisít meg; a szélsőségesek a háztetőkön a Szaljanszki kaszárnya körül  (a fő katonai helyőrség elhelyezkedésének területe Bakuban) mesterlövészeket helyeztek el, csak ezen a erületen 110 tüzelőállás található; az épületek, lakások tömve vannak az Azerbajdzsáni Népi Front felfegyverzett embereivel, akik erős automata és géppuskatűz alá veszik magukat”.

A szovjet birodalom vezetése, élén Mihail Gorbacsovval, mesterien használta Bakuban az “orosz és örmény kártyát”. Mintha az alakulatok azért lettek volna Bakuba vezényelve, hogy megvédjék őket, a katonai szolgálatot teljesítők családjait, megelőzzék a “nacionalista szélsőségesek” erőszakos hatalomátvételét. De lényegében ez nyílt képmutatás volt, arcátlan hazugság. Mivel, ha a szovjet vezetés “érvei” hasonlítottak is az igazságra, nem volt szükség arra, hogy Bakuba tetőtől-talpig felfegyverzett katonai csapatokat küldjenek. Abban az időben a belső erők 11,5 ezer katonája tartózkodott a városban, a Honvédelmi Minisztérium alá tartozó bakui helyőrség számos katonai egysége, légvédelmi alakulatok. A 4. haderő parancsnoksága szintén Bakuban állomásozott. 

Ennek ellenére 1990. január 19-én Mihail Gorbacsov, durván megsértve a Szovjetúnió alkotmányának 119. cikkelyét, valamint Azerbajdzsán Alkotmányának 71. cikkelyét, aláírta a Bakura vonatkozó, rendkívüli helyzet elrendeléséről szóló parancsot. Január 19-én 19 óra 27 perckor a szovjet KGB Alfa csoportja felrobbantotta az azerbajdzsáni televízió áramellátó központját, megszüntetve ezzel a köztársaságban a televíziós adások közvetítését. Éjjel pedig a hadsereg bevonult a városba, amelyet nem informáltak a rendkívüli helyzet bevezetéséről, és leszámoltak a békés lakossággal. Gorbacsov rendeletének életbe lépéséig, vagyis január 20-dika 00 óráig már 9 embert öltek meg. A rendkívüli helyzet bevezetéséről szóló hír csak január 20-án reggel 7 órakor jutott el a lakossághoz a köztársasági rádióadásokon keresztül. Arra az időre a meggyilkolt emberek száma elérte a 100 főt. Akkor, amikor Gorbacsov Azerbajdzsánba irányított, magas pozíciót betöltő ügynökei arcátlanul kijelentették, hogy Bakuban nem fognak rendkívüli helyzetet elrendelni. Ilyen a szovjet birodalom vezetésének szánalmas jelleme, élén Mihail Gorbacsovval, akinek a kezei emberek százainak vérében áztak, ő maga pedig később Nóbel-békedíjjal lett kitüntetve (?!)...

A tankok és harckocsik a földdel egyenlővé tettek mindent, ami az útjukba akadt, szánalom nélkül lőttek mindenre, ami látótávolságban volt. A golyók nem csak az utcákon érték utól az embereket, hanem az autóbuszokon és a lakásaikban ülve is. A sérültekért a helyszínre érkező mentők és orvosi személyzet szintén sortűznek volt kitéve. Néhány nap alatt 137-en haltak meg, 700-an megsebesültek, 800 embert börtönöztek be törvénytelenül.

 Február 26. 

 

A hodzsalai népirtás és nemzeti gyász napja

1992-ben, a február 25-dikéről 26-dikára virradó éjjelen az örmény fegyveres alakulatok a volt Szovjetunió Hankendi városában elszállásolt, 366. sz. gépkocsizó lövészezrede nehéztüzérségének és állományának támogatásával elfoglalták Hodzsali városát. 

A város ostromát egy hatalmas tüzérségi ágyúzás előzte meg, amely már február 25-dikén este elkezdődött. Ennek eredményeként a városban tűz ütött ki, és február 26-dika hajnal 5 órára gyakorlatilag az egész város lángokban állt.

A városban maradt lakosság, körülbelül 2500 ember, kénytelen volt elhagyni szülőházát azzal az egyetlen reménnyel, hogy eljutnak Agdam városába, a körzet központjába, amely a legközelebbi, főként azeriek által lakott település. 

A sors viszont nem akarta, hogy így történjen.

Az örmény fegyveres alakulatok, a Hodzsali városát lerohanó gépkocsizó lövészezred haderejének támogatásával, különös kegyetlenséggel számoltak le a békés lakossággal. Ennek következtében 613 ember meghalt, közülük 63 gyermek, 106 nő és 70 idős ember. 

8 családot teljesen megsemmisítettek.

25 gyermek elveszítette mindkét szülőjét.

130 gyermek elveszítette az egyik szülőjét.

487-en megsérültek, közülük 76 gyermek.

Fogságba került 1276 fő.

Nyomtalanul eltűnt 150 fő. 

Kolosszális méretű csapást mértek az államra és a polgárok személyes vagyonára, amelyet 5 milliárd rubelre becsülnek (az 1992. áprilisi árak szerint). 

Ezek a számok maguk mesélnek az 1988 februárjában kezdődött Hegyi-Karabahi konfliktus véres tragédiájáról.

Március 8.








 

 

Nemzetközi Nőnap

Március 8. – a nők szolidaritásának nemzetközi napja a gazdasági, politikai és társadalmi egyenlőségért vívott harcban. A Nemzetközi Nőnap megünnepléséről szóló döntés Klara Cetkin javaslatára került elfogadásra 1910-ben, a Szocialista nők Koppenhágában tartott 2. nemzetközi konferenciáján. Elsőként 1911-ben került megünneplésre Németországban, Ausztriában, Svájcban és Dániában. Ezt a napot Oroszországban 1913, Azerbajdzsánban pedig 1917 óta ünneplik. 1914-ig az ünnepet különböző napokon tartották. A Nemzetközi Nőnap március 8-dikán történő megünneplése azután vált hagyománnyá, hogy Ausztriában, Magyarországon, Oroszországban, az Egyesült államokban és más országokban megegyeztek arról, hogy ezt a napot ünnepnapnak nyilvánítják.

Azóta március 8-át minden országban a békéért vívott harcban nyújtott Szolidaritás napjaként is ünneplik. 1965-ben az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaságban március 8-dika munkaszüneti ünnepnappá lett nyilvánítva. Azerbajdzsán függetlenségének kikiáltása után március 8-dika megőrizte ünnepi státuszát.

Megjegyzés: 2006-tól érvényben van egy rendelet, amely szerint, ha az ünnepnap egybeesik a hétvégével, akkor a következő nap munkaszüneti nap.

Március 21. 

 

Novruz ünnepe

A Novruz a tavasz eljövetelének tiszteletére kerül megrendezésre és az új év fogadását jelzi. A tavasz első napja a naptárban az éves Napfordulót jelöli.

A Novruz ünnepének történelmi gyökerei az ősidőkre nyúlnak vissza, Zarathustra próféta idejébe –tevékenységének ideje 3700-5000 évvel ezelőttre tehető.

Az ősi Babilonban ezt az ünnepet a Nisan (március, április) 21-dik napján ünnepelték és 12 napig tartott. A 12 nap mindegyikének megvoltak a saját rituáléi (szertartásai) és szórakozása. Az első írásos emlékben megemlítik, hogy a Novruz i.e. 505-ben jelent meg szokásként.

Az iszlám a Novruznak vallásos jelentőséggel ruházta fel. Ugyanakkor a műveltség nagy terjesztői, Firdouszi, Rudaki, Avicenna, Nizami, Szaadi, Hafizi állították, hogy a Novruz jóval az Iszlám előtt jelent meg. A Novruznak szentelt művekből kiemelhetjük Nizamitól a «Siyasetname» címűt és Omar Khajjám «Novruzname» című alkotását.

Azerbajdzsán a tüzek országa, a tűzkultusszal kapcsolatos gazdag hagyományokkal rendelkezik, a Novruz pedig ebben a kulturális összefüggésben a rossztól való megtisztulás szimbólumaként jelenik meg.

A Novruz tetőpontja, amikor az óév átadja a hatalmat az újévnek. Az ősi hagyomány szerint ebben az időben a Novruz tiszteletére puskákból és fegyverekből tüzelnek. Még a XIX. században írt erről Ny. Dubrovin: «Azerbajdzsánban a tavasz beköszöntét fegyverek sortüze hirdette a városokban és falvakban». Adam Olearij, az ünnepségek résztvevője, az azerbajdzsáni Novruz ünnepe alkalmából így írt: «Az asztrológus, a Nap magasságát csillagászati eszközökkel és napórákkal meghatározva,  a nap és az éj egyesülésének (a napéjegyenlőség) pillanatában kinyilvánította: «Beköszöntött az új év». És ugyanabban a pillanatban feldördült a sortűz, a város tornyaiból és a várfalakról zene hallatszott. Ezzel kezdetét vette a Tavasz ünnepe» (1637).

A Novruz vidám és kedvelt ünnep, amely magában foglalja az azeri nép hagyományos értékeit.

Megjegyzés: 2006-tól érvényben van egy rendelet, amely szerint, ha az ünnepnap egybeesik a hétvégével, akkor a következő nap munkaszüneti nap.

Március 31.
 

 

A azerbajdzsáni népirtás napja

Az azerbajdzsáni népirtás napjáról minden év március 31-dikén emlékezünk meg. 1918. március-áprilisában az örmények több mint 30 ezer azerbajdzsáni polgárt öltek meg Bakuban, Shamahiban, Gubában, Muganiban és Ljankjaranéban, és tízezreket űztek el földjeikről. Csak Bakuban különös kegyetlenséggel kb. 10 ezer azerit öltek meg, Shamahiban 58 falut semmisítettek meg, több mint 7 ezer embert meggyilkoltak (1653 nőt és 965 gyermeket). Guba területén 122 települést tettek a földdel egyenlővé, Karabah hegyvidéki részén 150-et, Zangezurban 115-öt, az Irevani kormányzóságban 211-et, Karszk megyében 92-őt. A lakosság, korra és nemre tekintet vélkül, népirtás áldozatává vált. Az irevani azeriek leveleiben (Ashadavor és Truzhenik c. újságok, 1919. november 2.) le volt írva, hogy ebben a történelmi azeri városban és környékén rövid idő alatt 88 települést romboltak le, 1920 házat gyújtottak fel, 131 970 embert gyilkoltak meg. 1998. március 26-án az Azerbajdzsáni Köztársaság elnöke H. Alijev különleges parancsot adott, amelynek megfelelően március 31-e nevezetes nappá lett nyilvánítva – az azerbajdzsáni népirtás napjává.

Május 9.

 

A fasizmus felett aratott győzelem napja

A II. világháború (1939-1945) az emberiség emlékezetében a szörnyűségek, tragikus szerencsétlenségek időszakaként maradt meg.

A háború éveiben (1941-1945) az azeri nép hatalmas hősiességről és bátorságról tett bizonyságot úgy a fronton, mint a hátországban. Rövid idő alatt a köztársaságban 87 vadász-százlóalj és 1124 önvdelmi különítmény alakult. 1941 és 1945 között több mint 600 ezer bátor azerbajdzsáni férfi és nő indult a frontra. Az azeri hadosztályok dícséretes harcokat folytattak a Kaukázustól egészen Berlinig. Körülbelül 130 honfitársunk kapta meg a Szovjetúnió hőse érdemrendet, 30 főt pedig a «Dicsőség» érdemrenddel tüntettek ki. 170 ezer azerbajdzsáni katona és tiszt kapott különböző érdemrendeket és kitüntetéseket a Szovjetúniótól. Azi Aszlanov, a Szovjetúnió Kétszeres Hőse; a Szovjetúnió Hősei - Iszrafil Mamedov, Ruszlan Vezirov, Adil Gulijev, Zija Bunjadov, Geraj Aszadov, Melik Magerramov, Mehti Guszejnadze, valamint Mahmud Abilov, Akim Abbaszov, Tarlan Alijarbekov, Gadzsibala Zejnalov tábornokok és sokan mások hősiességükkel új fejezetet nyitottak népünk történelmében.

A köztársaságban nagy munkák zajlottak annak érdekében, hogy a gazdaság a front hasznára váljék. Rövid idő alatt Baku fegyverarzenállá vált a harcoló seregek számára. A nehézségek ellenére olajmunkásaink, férfiasságról és hősiességről téve bizonyságot, fűtőanyaggal látták el a frontot és az ipart.

Joszif Mamedalijev akadémikus irányítása alatt új technológia született a légiközlekedést kiszolgáló benzin kinyerésére. Az olajmunkások önfeláldozó munkájának hála Azerbajdzsán történetének rekord mértékű kőolajkitermelését érték el – 23,5 millió tonna «fekete arany», amely a Szovjetúnióban kitermelt olaj 71,4 %-át tette ki. Összességében a háború évei alatt az azerbajdzsáni olajmunkások 75 millió tonna olajat, 22 millió tonna benzint és más kőolajterméket adtak az országnak. Bizton állíthatjuk, hogy a bakui kőolaj a fasizmus felett aratott győzelem egyik fő tényezője volt.

Elegendő megemlíteni, hogy 5 repülőből, 5 tankból, 5 autóból minden 4-dik bakui benzinnel működött. A nagy Honvédő háború megmutatta az azeri nép hősiességét és önfeláldozását.

Megjegyzés: 2006-tól érvényben van egy rendelet, amely szerint, ha az ünnepnap egybeesik a hétvégével, akkor a következő nap munkaszüneti nap.

Május 28.

 

A Köztársaság Napja

A XX. század nem csak mint a tudomány és technika évszázada került be a történelembe, hanem mint a nemzeti újjászületés évszázada, a gyarmatosító hatalmak széthullásának, nemzeti államok alakulásának évszázada.

Az 1917-ben Oroszországban lezajlott februári népforradalom eredményeként összeomlott a cári önkényuralom. Az országban a cárizmus által elnyomottak nemzeti mozgalmat kezdeményeztek. 1918. május 28-án megalakult az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság (1918-1920) – az első világi, demokratikus állam az iszlám uralta Keleten, amely az azerbajdzsáni államiság tapasztalataként őrződött meg a nemzet történelmi emlékezetében.

1990 óta a Köztársaság Napja az állami függetlenség helyreállításának napja, amely állami ünnepként kerül megtartásra.

Megjegyzés: 2006-tól érvényben van egy rendelet, amely szerint, ha az ünnepnap egybeesik a hétvégével, akkor a következő nap munkaszüneti nap.

Június 15.

 

Az azerbajdzsáni nép nemzeti megmenekülésének napja

1991 októberében Azerbajdzsán elnyerte függetlenségét.

A függetlenség első évei a politikai hatalom üressége és az állam alapjainak, minden intézményének – beleértve a hadsereget és az állambiztonsági szerveket – totális krízisének jegyében teltek. A helyzetet csak súlyosbította Örményország irredentista agressziója. 1993 nyarán Azerbajdzsánt a polgárháború veszélye fenyegette. Ebben a haza számára oly nehéz időben Hejdar Alijev visszatért a politikába. 1993. június 15-én Hejdar Alijevet megválasztották az Azerbajdzsáni Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa elnökévé. Ily módon július 15-e a Nemzeti Megmenekülés Napjaként került be a történelembe. 1997 júniusában a Milli Medzslisz, a társadalom véleményével megegyezően, ünnepnappá nyilvánította ezt a napot.

Megjegyzés: 2006-tól érvényben van egy rendelet, amely szerint, ha az ünnepnap egybeesik a hétvégével, akkor a következő nap munkaszüneti nap.

Június 26.

 

Az Azerbajdzsáni Köztársaság Fegyveres erőinek napja

1991. október 9-én az Azerbajdzsáni Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa elfogadta a Hadsereg létrehozásáról szóló törvényt.

Azerbajdzsán elnökének 1998. május 22-én kiadott rendelete alapján június 26-dika a Fegyveres erők napjává lett nyilvánítva.

Megjegyzés: 2006-tól érvényben van egy rendelet, amely szerint, ha az ünnepnap egybeesik a hétvégével, akkor a következő nap munkaszüneti nap.

Október 18.

 

Állami függetlenség napja

1991. augusztus 31-én az Azerbajdzsáni Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa soron kívüli ülésén elfogadásra került az Azerbajdzsáni Köztársaság állami függetlenségéről szóló nyilatkozat.

1991. október 18-án, az Azerbajdzsáni Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának történelmi jelentőségű ülésén egyhangúan elfogadásra került az «Azerbajdzsáni Köztársaság állami függetlenségéről» szóló Alkotmányos Jegyzőkönyv.

1991. december 29-én az Azerbajdzsáni Köztársaságban népszavazást tartottak. A népszavazás kérdőívein csak egy kérdés szerepelt: «Ön az Azerbajdzsáni Köztársaság állami függetlenségéről szóló Alkotmányos Jegyzőkönyv mellett áll?»

Azerbajdzsán népe igent mondott az állami függetlenségre. 

1992 májusában a Milli Medzslisz (a parlament) elfogadta az Azerbajdzsáni Köztársaság állami Himnuszát (zene: Uzeir Gadzsibekov, szöveg: Ahmed Dzsavad), kis idő elteltével pedig az állami zászlót és az állami címert a nyolcvégű, lángnyelvekkel díszített csillag ábrázolásával.

November 9.

 

Azerbajdzsáni Köztársaság állami zászlajának napja

Azerbajdzsán állami zászlaja elsőként az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság 1918. november 9-ei határozatával került elfogadásra és 1920 áprilisáig volt az állam szimbóluma. Történelmünk szovjet időszakában az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság zászlajára cserélték.

Hivatalosan ezt a zászlót Azerbajdzsán területén Nahcsivanban, a Legfelsőbb Tanács épületén húzták fel, a Nahicseván Autonóm Köztársaság Legfelsőbb Medzsliszének 1990. január 19-én kelt határozatának megfelelően. Bár nyolc nap elteltével a határozatot az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa eltörölte, de a Nahicseván Autonóm Köztársaság Legfelsőbb Medzsliszének 1990. november 17-én Hejdar Alijev nemzeti vezető elnöklésével megtartott ülésén az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság zászlaját a Nahicseván Autonóm Köztársaság zászlajaként fogadták el.

Az Azerbajdzsáni Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa, az azerbajdzsáni társadalom követeléseinek engedve, 1991. február 5-én elfogadta az Állami zászlóról szóló törvényt, ezzel az Azerbajdzsáni Köztársaság állami zászlajának státuszát adományozva a háromszínű zászlónak.

Az Azerbajdzsáni Köztársaság, amely 1991. október 18-án a megfelelő Alkotmányos Jegyzőkönyvvel elfogadta saját állami függetlenségét, az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság jogutódjává kiáltva ki magát, elfogadta annak állami szimbólumait, beleértve az állami zászlót is.

Megjegyzés: 2006-tól érvényben van egy rendelet, amely szerint, ha az ünnepnap egybeesik a hétvégével, akkor a következő nap munkaszüneti nap.

November 12.

 

Az Alkotmány Napja

Az Azerbajdzsáni Köztársaság 1995-ben elfogadott Alkotmánya az azerbajdzsáni állam negyedik alkotmányává vált, tükrözve annak új, történelmi jelentőségű változását. Az Azerbajdzsáni Köztársaság alkotmányos felépítésének története nagyrészt arra az időre esik, amikor az ország a Szovjetúnió részeként létezett. 

Azerbajdzsán első alkotmányát 1921. május 19-dikén az I. Összazerbajdzsáni Tanácsgyűlésen fogadták el. Az Azerbajdzsáni Köztársaság alkotmányának új kiadása, amely a Szovjetúnió 1924-es alkotmányának felel meg, 1925. március 14-én került elfogadásra a IV. Összazerbajdzsáni Tanácsgyűlésen. 1978. április 21-dikén fogadták el az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság új alkotmányát, amely az ország történelmének új szakaszát jelképezte. A függetlenség elnyerésével felmerült az igény egy új alkotmány kidolgozására. E célból alakult egy speciális bizottság Hejdar Alijev elnök vezetésével. Az új alkotmány, a népakarattal egyezően, az 1995. november 12-ei népszavazáson került elfogadásra. 

Az 1995-ös alkotmány lefektette az Azerbajdzsáni Köztársaság állami felépítésének alapjait. Az Azerbajdzsáni Köztársaság alkotmányának szövege 5 részből, 12 fejezetből és 158 cikkelyből áll.

November 12-e az országban az Azerbajdzsáni Köztársaság Alkotmánya napjaként kerül megünneplésre. 

November 17.

 

A Nemzeti Újjászületés Napja

1988 első napjaiban Örményország nyílt agressziót kezdett Azerbajdzsán ellen. Felhasználva a Szovjetúnió kormányának engedékenységét, Örményország vezetése gyakorlatilag parancsot adott több mint 200 ezer azerinek az állandó lakhelyéről történő kiűzésére.

1988. november 17-én Baku főterén, az Azadlig téren kezdetét vette egy hosszan tartó tüntetés  az Örményország vezetése és a Kreml által végrehajtott cselekedetekkel szembeni tiltakozás kifejezéseként.

1992 óta november 17-dike a Nemzeti Újjászületés Napja.

December 31.

 

A szerte a világban élő azeriek szolidaritási napja

Minden év december 31-dikén kerül megünneplésre az Azeriek nemzeti szolidaritási napja. Világszerte több tízmillió azeri él elszórtan: Iránban (Dél-Azerbajdzsán), Törökországban, Németországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában, az USA-ban, a Közel-Kelet országaiban. A legnagyobb azeri diaszpóra Oroszországban található, mintegy 1,5-2 millió fővel.

Az Azerbajdzsáni Köztársaság megalakulásával megváltozott a diaszpóra társadalmi státusza, aktivizálta sokrétű tevékenységét az azeri nép javára. 1993-ban az Elnök rendeletére december 31-e az Azeriek nemzeti szolidaritási napjává vált.

Megjegyzés: 2006-tól érvényben van egy rendelet, amely szerint, ha az ünnepnap egybeesik a hétvégével, akkor a következő nap munkaszüneti nap.


 

Gurban bayram

Vallásos, áldozathozatali ünnep - a Gurbant minden évben üneplik az egész muzulmán világban. Az áldozathozatali szertartás vallásos ünnepe messze az Iszlám előtti időkig nyúlik vissza.

A Hidzsra második éve, Mohemed Prófétának Mekkából Medinába történő utazása után az iszlám világban új gondolatok születtek az  áldozathozatallal kapcsolatban, mint például a szegények és árvák megsegítése, jóság a kívánságok teljesüléséért. Az áldozathozatal vallásos szertartása az Ibrahim Prófétával történtek után jelent meg a muzulmánok életében. Ibrahimnak álmában megjelent, hogy Allah megparancsolja neki, hogy adja oda áldozatként fiát, Ismailt, Istenben való hitnek bizonyítékaként. Mint igaz hívő, Ibrahim kész volt végrehajtani Isten parancsát, ahogy Ismail is készen állt az áldozatra.

A Gurban ünnepe idején minden előkelő muzulmán köteles egy állatot áldozatként felajánlani, és a húsát a szegények és az árvák között szétosztani.  Az áldozás aktusa lelkileg az igaz hit magasságaiba hivatott felemelni az áldozót.

A Koránban meg van írva: "Allahnak nincs szüksége se húsra, se állati vérre, csak a hitetekre".

A Gurban Bayram ünneplése 2 napig tart.

Megjegyzés: 2006-tól érvényben van egy szabály, amely szerint, ha az ünnepnap egybeesik a hétvégével, akkor a következő nap munkaszüneti nap.


 

Ramadan

A Ramadan szent hónapja a muzulmánok számára a hidzsra második évében (i.sz. 622) lett kijelölve. A Ramadan hava, a testi szenvedéseken és a lélek megerősítésén keresztül, Allah parancsolatainak tiszta szívvel történő imádatára tanítja az embereket. Ebben a hónapban a muzulmánok böjtöt tartanak, amelynek a neve – orudzslug.

Az orudzslug története a hidzsra második évében kezdődik, amikor Medina városában Mohamed próféta kijelölte a Ramadan hónapját a muzulmánok számára. Éppen a Ramadan hava utolsó 10 éjjelének egyikén ajándékozta Allah a muzulmán hívőknek a Koránt. Úgy tartják, hogy ez a 23-dikról a 24-dik vagy a 26-dikról a 27-dik napra virradó éjjelen történt. Ez az éj «Lajlat al-Qadr» – az Elrendelés éjszakája néven kerül említésre. A Koránban erről az éjszakáról a következőt olvashatjuk: «Bizony az Elrendelés éjszakáján bocsátottuk le azt (a Koránt). Az Elrendelés éjszakája jobb, mint ezer hónap. Az angyalok és a Lélek (Gábriel angyal) leereszkednek akkor, Uruk engedelmével, mindenféle paranccsal. Békesség az, egészen hajnalhasadásig” (97:1-5).

Az orudzslug böjt idején tilos fényes nappal enni, dohányozni, házastársi kötelezettséget teljesíteni, stb. A böjt alól felmentést kapnak a gyermekek, terhes nők, súlyos betegségben szenvedők, katonák és vándorok. Az orudzslug az új Hónap (Hold) feljövetelével köszönt be és 29-30 napig tart.

A Koránban írva vagyon : ”Egyetek és igyatok egészen addig, míg meg nem különböztetitek hajnalhasadáskor a fehér szálat a feketétől! Ezt követően tartsátok be a böjtöt az éjszaka beálltáig” (2:187).

Az orudzslug már az Iszlám előtt is létezett. Erről a Korán így szól: «Ahogy nektek adott a böjt betartása, úgy elődeiteknek ugyanilyen intelem adatott.

Az orudzslug az Íd al-fitr, a böjt megtörésének ünnepével ér véget. Ezen a napon az összes gazdag és jómódú muzulmánnak segítenie kell a szegény muszlimoknak. 1993-tól az Orudzslug állami ünneppé vált.

A Ramadan ünneplése 2 napig tart.

Megjegyzés: 2006-tól érvényben van egy rendelet, amely szerint, ha az ünnepnap egybeesik a hétvégével, akkor a következő nap munkaszüneti nap.