Az Azerbajdzsáni Köztársaság elnökének, Legfelsőbb Főparancsnokának, Hejdar Alijevnek az 1999. február 26-án rendezett díjátadó ünnepségen elhangzott bevezető- és záróbeszéde, amelyen a Hodzsali védelme során mártírhalált halt (a jó ügyért elesettek) nemzeti hősök, harcosok szüleinek, családtagjainak nyújtották át az „Arany Csillag” és az „Azerbajdzsán Zászlaja” érdemrendet.

Drága Nővéreim és Fivéreim!

A XX. században az örmények részéről az azeri nép ellene nem egyszer követtek el agressziót, népirtást. A legborzasztóbb ezek közül a hodzsalibeli tragédia, vagy népirtás.                          

Hét évvel ezelőtt, azon a szörnyű februári éjjelen, az örmény fegyveres erők a Szovjetunió hadseregének 366. ezredének részvételével szörnyű népirtást hajtottak végre Hodzsala lakossága körében, Azerbajdzsán egyik csodálatos szegletében. Ez a hihetetlen kegyetlenséggel végrehajtott népirtás a XX. század egyik legborzasztóbb tragédiájává vált.

Egy éjszaka alatt Hodzsali békés, fegyvertelen lakosaira súlyos csapást mértek. A népirtás eredményeként nők, férfiak, idősek, fiatalok, csecsemők és gyermekek százai haltak meg. Hodzsali lakosainak százai sérültek, rokkantak meg, váltak mozgássérültté. Emberek százai kerültek fogságba.

Ez a tragédia az örmény-azeri háború időszakában az azeri népre mért legsúlyosabb csapás. Hodzsali lakói bátran, hősiesen néztek szembe ezzel a tragédiával. Azok, akik hősiesen védték házaikat, családjaikat, meghaltak, mártírokká váltak. Az örmények részéről nyitott tűz eredményeként Hodzsali területét vér színezte vörösre.

Ez a tragédia megrázta az azerieket, Hodzsali lakóira súlyos erkölcsi csapást mért. Ennek ellenére Hodzsali lakosai nem törtek meg, hősiesen, félelmet nem ismerő módon áldozták fel önmagukat. Bátran viselték ezt a tragédiát. Hodzsali büszke polgárok ma, a tragédia 7-dik évfordulóján is hősies életet élnek.

Nincs semmi kétség a tekintetben, hogy az örmény-azeri konfliktus véget fog érni, hogy Azerbajdzsán elfoglalt területei fel lesznek szabadítva, és honfitársaink, akiket erőszakkal űztek el ezekről a földekről, visszatérnek otthonaikba, földjeikre, házaikba. Nincs semmi kétség a tekintetben, hogy Hodzsali fel lesz szabadítva az elnyomás alól, lakói visszatérhetnek szülőföldjükre és ezeken a földeken fognak élni.

A Hodzsalin ejtett seb mindig élni fog szívünkben. Azok, akik elkövették ezt a mészárlást, bíróság előtt fognak felelni. Azerbajdzsán volt vezetői, ennek a tragédiának a bűnösei, és más tisztséget betöltő emberek szintén felelni fognak a nép előtt. Igazságos bíróság fog ítéletet mondani felettük.

Népünk a történelem folyamán átélt nagy háborúkat, és a földje, a becsülete védelmében áldozatokat hozott. De minden alkalommal, ezekből a háborúkból, harcokból, nehézségekből kijőve mind állhatatosabbá vált a független Azerbajdzsáni Államban, és szándékában áll végigvinni a harcot, megőrizni államunk függetlenségét, felszabadítani elfoglalt földjeinket.

Ma, a hodzsalibeli tragédia hetedik évfordulóján fejet hajtok a Hodzsaliban hősies mártírhalált halt fiaink lelke előtt. Emlékezzünk rájuk egy perc néma csenddel!

Аллах бютюн шехидляра рехмэт елясин!” (Isten nyugosztalja minden mártír lelkét!”)

Most pedig szeretném átnyújtani a Hodzsali földjeinek védelmében hősiességet tanúsító, mártírhalált halt honfitársaink családtagjainak, szüleinek, és nekik maguknak az Azerbajdzsáni Állam kitüntetését.

 

Záróbeszéd

 

Drága Nővéreim, Fivéreim, Barátaim!

A mai nap hazánkban, országunkban a gyász napja. Népünk, Azerbajdzsán állampolgárai, a hodzsalibeli tragédia hetedik évfordulóján mély gyásszal emlékeznek meg a tragédiáról, az elkövetett népirtásról. Mély tiszteletünket fejezzük ki mindazok felé, akik a hodzsalabeli népirtás miatt meghaltak, megsebesültek, nyomorékká lettek, fogságba estek és a mai napig nem kerültek elő, és Hodzsali minden lakójának tudtára adjuk, hogy mi velük vagyunk.

A hodzsalibeli népirtás nem csak az ott élők tragédiája, de az egész azeri népé, ezért a mai nap az egész országban a bánat, a gyász napja. Még egyszer kérem Istent, nyugosztalja az elhunytak lelkét, és együttérzésemet fejezem ki Hodzsali lakosainak, az egész ország népének. Minden elhunyt honfitársunk nem csak a saját családjának a fia, de Azerbajdzsáné is, ezért ez a gyász az azeri nép gyásza.

Ezzel együtt a mai találkozó Önökkel nagy hatást tett rám. Önök itt megjegyezték, hogy 1993-as elnökké választásom után elkezdtem tanulmányozni az azeri népre zúduló szörnyűségeket, és megtettem a kellő intézkedéseket. Többek között már 1994-ben is kinyilvánítottam álláspontomat a hodzsalibeli népirtással kapcsolatban, és a mai nap gyásznappá lett nyilvánítva.

De minden alkalommal, amikor találkozom az ott élőkkel, a büszkeség érzése tölt el. Az ennyi bánatot elviselő emberek, akik elvesztették hozzátartozóikat, büszkék és bátrak. Mindegyikük a hazáról való gondoskodással, a föld szeretetével a szívében él. Ez arról tanúskodik, hogy népünk milyen magas erkölcsökkel rendelkezik. És, bár Hodzsali lakóinak magas erkölcsei hűen tükrözik az egész azeri nép erkölcsi kvalitásait, de Hodzsali lakói mégis mindenki számára példaként szolgálnak - a hősiesség, a bátorság, az állhatatosság és a patriotizmus példái ők.

Sok jó szót hallhattunk ma itt, hálásan köszönöm Önöknek ezeket! Mindannyiuk szavaiban mély mondanivaló rejlik. Ez abban áll, hogy bár önök elveszítették gyermekeiket, a családfőt, fivérüket, rokonukat, de ma mégis optimizmussal a szívükben élnek, és reménnyel tekintenek a jövőbe. Én teljes mértékben osztom az érzéseiket. Valóban, az Azerbajdzsánnal szembeni örmény agresszió kezdete óta. 1988 óta nehéz napokat, éveket éltünk át, nagy áldozatokat hoztunk. Földjeink már néhány éve örmény megszállás alatt állnak. Ez a mi bánatunk, a népünk bánata.

Ugyanakkor 1994-ben megállítottuk a tüzet és a vérontást, és földjeinket békés úton szeretnénk felszabadítani, tárgyalások segítségével szeretnénk helyreállítani országunk területi egységét.

Persze ez nehéz dolog, mivel azután, hogy az ellenség elfoglalta földjeinket, nehéz kiűzni onnan. De mi ezen az úton haladtunk eddig is, és a továbbiakban is ezt fogjuk tenni. Hiszem, hogy az általunk folytatott békés politika, a hozott intézkedések meghozzák gyümölcsüket.

Ugyanakkor igazságosnak tartom az önök által elhangzottakat is, ez számunkra nagy erkölcsi támogatást jelent. Igen, amennyiben a békés lépések, kezdeményezések, intézkedések végső soron nem vezetnek eredményre, nem biztosítják földjeink felszabadítását, akkor mi bármi áron visszafoglaljuk azokat, bármely áldozatok árán. Önök visszatérhetnek földjeikre, és Azerbajdzsán terület egysége helyreáll. Ez a mi szent küldetésünk – az őseinkkel, a ma és a jövő nemzedékével szembeni kötelességünk.

Azerbajdzsán elnökeként folytonos felelősséget érzek. Kijelentem, hogy elnöki tevékenységem nagyobb részét Azerbajdzsán területi egységének visszaállításának, elfoglalt földjeink felszabadításának szentelem.

Az elmúlt években éjjel-nappal ezzel foglalkoztam. Ma is ezzel foglalkozom, ezzel fogok foglalkozni a jövőben is. Biztosak lehetnek abban, hogy én mindig Önökkel, a mártírok családjaival, földönfutóvá vált honfitársainkkal vagyok. Önök az én számomra Azerbajdzsán legdrágább, legkedvesebb állampolgárai, és én mindig Önökkel leszek. Hiszem, hogy együtt felszabadítjuk elfoglalt földjeinket. Hodzsali szabad lesz, Hodzsali földjei visszakerülnek lakóihoz, és önök ismét azok gazdájává válnak.

Egészséget kívánok Önöknek. Ma még egyszer kérem Istent, nyugosztalja a mártírjaink lelkét! Mindannyiuknak türelmet, állhatatosságot, sikereket kívánok. Köszönöm!

Az orosz nyelvű szöveg magyar nyelvű fordítása a „Bakinszkij rabocsij” c. újság 1999. március 2-án megjelent száma alapján készült.