Tisztelt Elnök Úr!

Tisztelt Főtitkár Úr!

Hölgyeim és Uraim!

Mindenekelőtt engedjék meg, hogy gratuláljak Amara Essy úrnak az ENSZ 49. közgyűlése elnöki posztjának elnyerése alkalmából és sok sikert kívánjak a munkájához! Szeretném még hálámat kifejezni az előző ülés elnökének, Samuel Insanelly Úrnak az elvégzett munkájáért.

Szeretném kifejezni mélységes hálámat őexcellenciájának, Boutros-Ghali úrnak, az ENSZ főtitkárának a béke és a biztonság egész világban való megerősítése irányában tett fáradhatatlan erőfeszítéseiért.

Különösen hálás vagyok neki a történelmének nehéz időszakát átélő fiatal államunk problémái iránti nagy figyelemért. ‎

Hölgyeim és Uraim!‎

Izgalommal és büszkeséggel állok önök előtt, a legmeghatározóbb nemzetközi fórum tribünjén. A független Azerbajdzsán elnöke elsőként mutathatja be országát a nemzetek közösségének az országot, amelyet ez a közösség elismert, és amely az egyenlő az egyenlők között elvén tagjává vált.

 Az azeri nép évszázadokon keresztül törekedett a békére. A Szovjetunió széthullása után nemzeti függetlenséget szerzett. Köztársaságunk a demokratikus, civilizált jogállam felépítésének útjára lépett. Mindez egy bonyolult folyamat, nem egynapos munka, de mi következetesen haladunk a kitűzött cél felé, rövid idő alatt sok mindent elértünk, a demokratikus jogállam létrehozásának minden feltétele adott. Köztársaságunkban már létrejött a többpártrendszer, megerősödtek a politikai pluralizmus, a személyi szabadság, a szólásszabadság, sajtó- és lelkiismereti szabadság, az emberi jogok védelmének és a törvény felsőbbrendűségének elvei. A soknemzetiségű Azerbajdzsán minden állampolgára, függetlenül bőrszínétől, vallási és nyelvi hovatartozásától, egyenlő jogokkal bír.

A politikai változások, az ország demokratizálódása megteremtették a jelentős gazdasági reformok végrehajtásának feltételeit, amelyek biztosítják a piacgazdaságra történő áttérést. Mi minden módon ösztönözzük a szabad vállalkozás, a magánkezdeményezések fejlődését, megkezdjük a széleskörű privatizációs program megvalósítását, felhasználva a világban már megszerzett, az általános emberi értékeken alapuló tapasztalatot, a civilizált, virágzó demokratikus társadalom építésében már nagy sikereket elérő fejlett országok tapasztalatait.

A sok ország érdeklődését felkeltő fontos geopolitikai csomóponton, Európa és Ázsia találkozási pontján, széleskörű természeti erőforrások birtokában, jelentős ipari potenciállal, az azeri nép erős akaratára és hitére támaszkodva haladunk ezen a stratégiailag fontos úton függetlenségünk megerősítése és a demokratikus, piaci reformok megvalósítása felé. Ma pedig, ezen a magas tribünön állva, határozottan kijelentem, hogy senki nem kényszerítheti az azeri népet arra, hogy letérjen erről az útról. Optimistán tekintünk országunk jövőjére.

Optimizmusunk összefüggésben van a világban zajló történelmi folyamatokkal, a nemzetközi kapcsolatok rendszerében végbemenő komoly változásokkal. Országunk alapját, kétségtelenül, az egyenlőségen alapuló világrend fogja jelenteni, amely a katonai konfrontációt és az ideológiai szembenállást fogja felváltani. Az új világrend fő irányelvévé válik a partnerség, a tartós béke és a biztonság mindenki számára, a nemzetközi jognak, elveknek és az ENSZ Alapokmánya rendelkezéseinek megfelelően. Mi már látjuk a fényt az alagút végén, amely kivezet minket az erőn alapuló ellenségeskedés világából az együttműködés és felvirágzás korszakába. Készek vagyunk együtt végigmenni ezen az úton, kéz a kézben a világ minden országával és népével.

Ugyanakkor az emberiséget fenyegető veszély nem múlt el teljesen, nem küzdöttük le a több évtizedes ellenállás alatt felhalmozódó rengeteg problémát, különösen a leszerelés, a tömegpusztító fegyverek megsemmisítése terén. Az egymástól eltérő gazdasági lehetőségekkel rendelkező országok kapcsolata a mai napig ki van téve a múlt betegségeinek. Az idő a környezeti katasztrófákkal, népesség-elhelyezéssel és fejlesztéssel kapcsolatos új kihívásokat intéz felénk.

 A régi világrend széthullásának reáliái – az agresszív nacionalizmus és szeparatizmus, amelyek következtében alakultak ki a konfliktusok a Kaukázusban és a Balkánon, valamint a földgolyó más, fegyverektől forróvá vált és vérrel áztatott pontjain. Ezek a konfliktusok nem csak lassítják a független államok fejlődését, közvetlen veszélyt jelentenek a még nem megszilárdult demokráciák létezésére, de veszélyt jelentenek általánosságban a béke és a biztonság számára.

‎Ezért különös felelősség  ‎nyugszik a posztkonfrontációs világban a vezető nemzetközi szervezeteken, amelyek, felhasználva politikai súlyukat, gazdasági, pénzügyi és katonai lehetőségeiket, aktívabban kell, hogy ráirányítsák potenciáljukat a konfliktusok rendezésére, a béke, a stabilitás és a biztonság megerősítésére a földgolyó minden sarkában.

Kétségtelen, hogy az új világrend építésében a vezető szerep az Egyesült Nemzeteké, amely a jövő évben ünnepli 50 éves évfordulóját, és a Biztonsági Tanácsé, amely egy sort konfliktus és krízishelyzet megoldásában szerzett tapasztalatot. Ugyanakkor a Biztonsági Tanács előtt még egy nem könnyű feladat is áll: be kell bizonyítania hatékonyságát a nemzetközi közösségnek az új feltételek között. Ma soha nem látott mértékű állhatatosságra van szükség a Biztonsági Tanács részéről döntésének végrehajtása garantált teljesítését illetően. Reméljük, hogy a Tanács bővülése a megerősödését fogja segíteni.

Nagy szerepet tulajdonítunk az ENSZ Közgyűlésének, amely mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy biztosítja az országok legszorosabb együttműködését a kompromisszumokon és az érdekek egyensúlyán alapuló döntéshozatal során.

A mai feltételek mellett nő az ENSZ főtitkára felhatalmazásainak hatékony felhasználása fontossága. Ezen kívül fontos a támogatás, amelyet a szervezet tagországai tudnak nyújtani számára, akik megosztják a felelősséget a nemzetközi béke és biztonság megerősítésében.

Egészében az Azerbajdzsáni Köztársaság optimistán értékeli az ENSZ jövőt illető kilátásait és telve van azzal az elhatározással, hogy a jövőben is megvédi az Egyesült Nemzetek elveit, és kiharcolja a szervezet tekintélyének és hatékonyságának növelését.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ha sokaknak Önök közül a „háború”, a „fegyveres konfliktus” fogalma, szerencsére, a történelemmel vagy az otthonuktól távol zajló eseményekkel párosul, akkor az én népem számára ez a kegyetlen valóság, a véres hétköznapok.

Hat éve ég a háború tüze Azerbajdzsán Földjén. Az Örmény Köztársaság, az Azerbajdzsán hegyi karabachi területén élő örmény etnikai csoport önrendekezési jogának ürügyén, nyíltan életre hívja az államunk területeit érintő annexiós terveit, Azerbajdzsán államhatárainak erőszakos megváltoztatásának tervét és az azeri lakosság szülőföldjéről történő kiűzésének tervét.

Mindezt a népek önrendelkezési jogának önkényes értelmezésével takargatják: azonosítják bármely más etnikai csoport jogával arra vonatkozóan, hogy függetlenségét kinyilvánítsa és más állam kötelékébe léphessen. Az önrendelkezési jog ilyen értelmezése éles ellentétben áll az állam szuverenitásának és területi egységének elveivel. Bármely arra irányuló törekvés, hogy ezt a jogot önkényesen felhasználják, súlyos konfliktusokhoz vezet, aminek szemtanúi voltunk a saját területeinken és földünk más pontjain is.

‎Ezen kérdést illető nyugtalanságát az ENSZ főtitkára, Boutros-Ghali úr is kifejezte: „Ha minden etnikai, vallási vagy nyelvi csoport követelni fogja az államiságot, akkor a tagozódásnak nem lesz határa, és a béke, a biztonság és a gazdasági jólét elérése még nehezebbé válik.”

Teljesen egyetértek Tisztelt Boutros-Ghali úr azzal kapcsolatos véleményével, hogy „nem lehet megengedni, hogy az egyenlő mértékben értékes és fontos elvek, a népek önrendelkezése és az államok szuverenitása, területi egysége és függetlensége, a kialakult nemzetközi rendszer keretein belül szembekerüljenek egymással”.

Tudva azt, hogy a társadalom nem eléggé, és sok esetben egyoldalúan van tájékoztatva a régiónkban zajló eseményekről, szeretném röviden megismertetni önöket a valós helyzettel. Nagyszámú katonai csapatok Azerbajdzsán hegyi karabachi területén történő összegyűjtése után az Örmény Köztársaság aktív katonai cselekményeket kezdeményezett köztársaságunk ellen. Susa városának és Lacsinszkij körzetnek az elfoglalása után végrehajtották Hegyi Karabach annexióját, ahonnan kb. 50 ezer ott élő azerbajdzsánit űztek ki. Felhasználva a hegyi karabachi területet, az örmény fegyveres alakulatok azután hat másik azerbajdzsáni körzetet foglaltak el – Kjalbadzsarszkij, Agdanszkij, Fizulinszkij, Dzsebrailszkij, Zangilanszkij és Gubadlinszkij körzeteket, amelyek, ahogy a Lacsinszkij körzet is, a volt Hegyi Karabach autonóm körzet határain túl fekszenek, és méretüket tekintve négyszeresen meghaladják azt.

Az agresszió eredményeként Azerbajdzsán területének több mint 20 %-át elfoglalták az Örmény Köztársaság fegyveres erői. Beszélnem kell az azeri oldalon fellépő szörnyű veszteségekről: több mint 20 ezer ember halt meg, körülbelül 100 ezren sebesültek meg és váltak rokkanttá, 6 ezren fogságba estek, több mint egy millióan, vagyis a lakosság 15 százaléka, földönfutó lett és sátorvárosokban él. Saját földjükön elvesztették a tetőt a fejük felől, szenvednek a hőségtől, a hidegtől, a járványoktól, a legalapvetőbb dolgokban szenvednek hiányt. Az elfoglalt azerbajdzsáni területeken 700 várost és települést romboltak le, ahol gyakorlatilag minden házat, iskolát, kórházat kiraboltak, felgyújtottak, megsemmisítették a történelmi emlékeket.

Úgy gondolom, nem kell bizonygatni, hogy jelen esetben nem „az önrendelkezési jog megvalósítása” ügyével van dolgunk, hanem a nemzetközi jog durva megsértésével, a szuverenitással, a területi egységgel, az ENSZ tagországának politikai függetlenségével szembeni agresszióval,

‎ A háború elviselhetetlen feltételeket teremt népem számára, felerősíti a szociális feszültséget, zavarja az azerbajdzsáni társadalom demokratizálódására irányuló gazdasági és politikai reformok megvalósítását.

A háború eredményeként az azeri nép hatalmas, dollármilliárdokban mérhető anyagi veszteséget szenvedett el. Az emberi életeknek, sorsoknak okozott erkölcsi veszteség, a bánat és a fájdalom viszont semmivel össze nem hasonlítható.

A vér nem csak Azerbajdzsánban folyik, hanem a világ más forró pontjain is. A nemzetek pedig nem szabad, hogy érzéketlenek maradjanak a háborús területeken zajló tragikus eseményekkel kapcsolatban. Együttes erővel kell mindent megtenni azért, hogy ne engedjük meg a fegyveres konfliktus eszkalálódását, hogy elérjük azok igazságos és tartós rendezését.

Hölgyeim és Uraim!

Azerbajdzsán területeinek az Örmény Köztársaság fegyveres erői általi elfoglalásával összefüggésben az elmúlt két évben a Biztonsági Tanács elnökének 4 határozatát és 6 kérvényét fogadta el.

A Biztonsági Tanács összes határozatában megerősíti az Azerbajdzsáni Köztársaság szuverenitását és területi egységét, kiemeli az erő alkalmazását a területek elfoglalásához, határozottan követeli minden idegen erő haladéktalan, teljes és vitathatatlan kivonását Azerbajdzsán összes elfoglalt területéről és a menekültek visszatérését állandó lakhelyükre.

‎Örményország minden ilyen döntést figyelmen kívül hagy. Sőt, tovább növeli katonai jelenlétét Azerbajdzsán elfoglalt területein.

Másrészről a Biztonsági Tanács sem hívta elő az elfogadott rendeletek teljesítését biztosító mechanizmusokat. Felmerül a kérdés, mennyire következetes és határozott a Biztonsági Tanács, és hogyan kerül meghatározásra az egyes, konkrét esetekben a Tanács felhatalmazásai alkalmazásának mértéke.

A Biztonsági Tanács döntéseinek nem teljesítése az ENSZ ellen dolgozik és megingathatja a hitet abban, hogy képes elvégezni fő feladatát – a nemzetközi béke és biztonság fenntartását.

A regionális konfliktusok rendezésében szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a rendeletek teljesítésére tett erőfeszítések csak akkor vezetnek eredményre, amikor azok határozott, az ENSZ Alapokmánya által előirányzott intézkedésekkel vannak megerősítve.

A legmeghatározóbb nemzetközi szervezet adóssága a világ társadalma felé – a nemzetközi jogi normákat durván megsértő államot érintő hatékony intézkedések elfogadása.

Az örmény-azeri konfliktus rendezésére tett erőfeszítések folyamán olyan tekintélyes szervezetre támaszkodunk, mint az EBESZ. Az EBESZ által létrehozott Minszki Csoport az örmény-azeri konfliktus rendezése kapcsán szintén abból indul ki, hogy fel kell szabadítani az elfoglalt területeket és ki kell vonni a fegyveres erőket Azerbajdzsán területéről, tiszteletben kell tartani szuverenitását, területi egységét és a nemzetközileg elfogadott határokat.

Ugyanakkor az EBESZ sokszori próbálkozása a megfelelő mechanizmusok hiányában, sajnos, nem vezettek bármilyen, érezhető, konkrét eredményre. Ma egy pozitív eredményről beszélhetünk: az Oroszországi Föderáció és az EBESZ Minszki Csoportjának hatalmas erőfeszítései és aktív közbenjárásának köszönhetően elértük a tűz beszüntetését a konfliktus övezetében.

Több mint négy hónapja nem hallani lövéseket, nem ömlik vér. Mindezt nagyra értékeljük. De a helyzet továbbra is igen bonyolult maradt, a békekötés pedig sérülékeny.

Örményország nem egyenlő feltételeket állít az elfoglalt azeri területeknek az Azerbajdzsáni Köztársaság hegyi karabachi régiója független státuszára történő cseréje elé. Követeli katonai jelenlétének fenntartását ezen az azerbajdzsáni régióban és az ellenőrzés fenntartását Susa városában és a Lacsinszkij körzetben, ami gyakorlatilag területeink annexiójának megerősítését jelenti.

Örményország teljesen kizárja a konfliktus kirobbanása előtt kialakult demográfiai kép visszaállítását Hegyi Karabachban, az azeri nép visszatérését, beleértve az azerbajdzsáni kultúra egyik legrégebbi központját, Susa városát.

Ilyen feltételekkel Örményország, nem teljesítve az ENSZ Biztonsági Tanácsának rendelkezését, javasolja, hogy helyezzenek el Azerbajdzsán általa elfoglalt hegyi karabachi régiójának kerületén nemzetközi elválasztó erőket, arra törekedve, hogy azokat a helyzet konzerválása eszközeként használják fel, annexiós politikájuk foglyává tegyék.

Azerbajdzsán álláspontja mindig konstruktív és békés jellegű volt. A nekünk okozott kár ellenére mi az igazság és humanitás nemzetközi jogi normáin alapuló békekötést javaslunk az örmény félnek. Készek vagyunk biztonsági garanciát nyújtani a hegyi karabachi örmény lakosságnak. Mi a normális kommunikációnak a régióban történő, kölcsönös alapokon nyugvó helyreállítása mellett állunk, beleértve humanitárius folyosót a Hegyi Karabach és az Örmény Köztársaság között. Beleegyezünk abba, hogy szükség esetén nemzetközi békefenntartó erőket helyezzenek el a konfliktusövezetben. Készek vagyunk megvitatni Hegyi Karabach státuszának kérdését az Azerbajdzsáni államon belül.

Vannak viszont számunkra megingathatatlan normák és elvek – ez Azerbajdzsán szuverenitása és területi egysége, az összes elfoglalt terület felszabadítása, a menekültek visszatérése szülőföldjükre, beleértve az 50 ezer azeri menekültet, akik hazájukba Hegyi Karabachba térnének vissza.

Az Azerbajdzsáni Köztársaság, kitartva a konfliktus békés, politikai úton történő rendezése mellett, úgy gondolja, hogy útján az agresszió következményeinek a Biztonsági Tanács rendeletei általi likvidálása útján lehet stabil és konstruktív tárgyalási folyamatot teremteni, a tartós, hosszan tartó béke, és a régió teljes lakossága biztonságának megteremtése céljából.

Emellett számítunk a nemzetek közösségének támogatására az egyeztetett békés döntések megvalósításának biztosítása terén, a békefenntartók egyértelmű mandátumának megléte feltételével, a nemzetközi normáknak megfelelően.

Nagyra értékelve az elért tűzszüneti megállapodást, tudjuk, hogy ez még nem a béke, de megteremti az annak mielőbbi eléréséhez szükséges feltételeket. Nem egyszer kijelentettük, hogy eltökéltek vagyunk a tűzszüneti megállapodás betartását illetően, egészen a béke-megállapodás és a fegyveres konfliktus teljes megszüntetése eléréséig. Ezt még egyszer megerősítem, itt, az Egyesült Nemzetek Szervezetének magas tribünjén állva.

Az EBESZ Minszki Csoportja és az Oroszországi Föderáció béketeremtő tevékenységét támogatva, fellépünk erőfeszítéseik konszolidációja mellett, és bármely, a konfliktus rendezésében az elsőségért folytatandó versengéssel szemben. Az ilyen versengés megnehezíti a béke megteremtését, amelyre egyformán szüksége van Azerbajdzsán és Örményország népének.

Követeléseink az elfoglalt azerbajdzsáni területek teljes felszabadítását illetően jogosak, azok teljes mértékben megfelelnek az ENSZ Biztonsági Tanácsa rendelkezéseinek. A bármely területet érintő annexiós kísérletek elfogadhatatlanok számunkra és ellentmondanak a nemzetközi jogi normáknak.

A kialakult háború eredményeként a köztársaságban rendkívül nehéz humanitárius helyzet alakult ki. A hétmilliós ország minden hetedik lakosa menekült, akinek nincs lakása, munkája, semmiféle eszköze a létezéshez. Pótolhatatlan veszteségeket szenvedve a menekültek és az átköltöztetett emberek sátortáboroknak húzzák meg magukat. A kemény tél, a megfelelő mennyiségű étkezés, a gyógyszerek hiánya a járvány kialakulásának és az éhezés veszélyét keltették a lakosság legsebezhetőbb csoportjában. A menekültekkel kapcsolatos extrém helyzet leküzdése Azerbajdzsán egyik legfőbb gondjává vált.

Országunk sürgős felhívására reagáltak a nemzetközi szervezetek, egy sor ország, és szeretnénk legőszintébb hálánkat kifejezni, Svédország, Nagy-Britannia, Japán, Svájc, Hollandia, Dánia kormányának, az ENSZ humanitárius segítség nyújtása Azerbajdzsánnak programjai legnagyobb támogatóinak.

Hálásak vagyunk Törökországnak, Iránnak, Szaúd-Arábiának és a többi, a kétoldalú kapcsolatok alapján Azerbajdzsánnak jelentős humanitárius segítséget nyújtó országnak. ‎

Hálásak vagyunk még az ENSZ menekültügyi biztosának, a Vörös Kereszt Nemzetközi Bizottságának, az ENSZ Gyermekalapjának, az „Orvosok Határok Nélkül” Szervezetnek, és sok más, felbecsülhetetlen segítséget nyújtó, nem kormányzati szervnek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!‎

Országom nemzetközi kapcsolatok rendszerében elfoglalt szerepére és helyére rányomja bélyegét Azerbajdzsán földrajzi helyzetéből, szociálispolitikai irányultságából, országunk történelmi-kulturális hagyományaiból fakadó különlegessége, ahol eggyé olvadt a nyugati és a keleti civilizáció.

Éppen különlegességeinek megfelelően és figyelembe véve a változások kihívásait, mi lépésről-lépésre építjük fel a külvilággal való együttműködés szerkezetét.

Az Azerbajdzsáni Köztársaság nemzetközi elfogadása óta egyenjogú, kiegyensúlyozott kapcsolatot alakítottunk ki az országok többségével, sok világméretű és regionális szervezetbe léptünk be, komoly intézkedéseket hoztunk nemzetközi kapcsolataink kiszélesítése érdekében, valamint azon kapcsolatok helyreállítása terén, amelyek bizonyos feltételek miatt elveszettnek bizonyultak.

Különös jelentőséget tulajdonítva a volt Szovjetunió területén alakult független államokkal való történelmi, földrajzi, gazdasági és humanitárius kapcsolatoknak, az egyenjogú együttműködés fejlesztése mellett tesszük le a voksunkat, különösen Oroszországgal, úgy a kétoldalú kapcsolatok terén, mint a FÁK keretein belül.

Sikeresen fejlődnek Azerbajdzsán baráti kapcsolatai az Egyesült Államokkal, Nagy-Britanniával, Franciaországgal, Kínával. Szoros jószomszédi viszony fűz minket a saját és a közeli területek országaival, mint például, Törökországgal, Iránnal, Szaúd-Arábiával, Egyiptommal, Pakisztánnal, amelyekkel szorosan együttműködünk az Iszlám Konferencia Szervezete keretein belül is.

Azerbajdzsán politikai életében fontos eseménnyé vált a NATO „Partnerség a béke nevében” elnevezésű programjához ez év májusában történő csatlakozás. Ebben a programban minket az általános biztonság érdekében történő együttműködés és kölcsönösség vonz. Örülök a Varsói szerződés volt tagjainak ezen programjához történő csatlakozásnak. Reményt ad az egész eurázsiai kontinens számára arra, hogy a jövőben csak békés együttműködés vár minket, amely biztosítja minden nép számára a biztonságot, a haladást és a felvirágzást, örökre elfojtja az új konfrontációs blokkok megjelenésének lehetőségét. Reménykedünk, hogy a NATO programjában való részvétel megnöveli országunk szerepét az európai biztonság újjáépítésében.

Ebben az évben az Azerbajdzsáni Köztársaság megkapta a megfigyelő státuszát az El-nem Kötelezettek Mozgalmában, ami nagy lehetőségeket tár fel számunkra a kétoldalú kapcsolatok rendezése terén különböző területeken és nézőpont-közeledést ezen mozgalom tagországaival.

A fiatal azerbajdzsáni állam létrejötte folyamatának legfontosabb szakasza volt annak egyenjogú félként történő belépése az Egyesült Nemzetek Szervezetébe 1992 januárjában. Attól kezdve növekszik sok, az ENSZ-hez tartozó nemzetközi szervezettel történő együttműködés mértéke. Különösen értékes számunkra a Nemzetközi Valutaalappal, a Világbankkal és a Nemzetközi Fejlesztési Bankkal való kapcsolatunk. Ezen nagy pénzintézetek szakemberei által Azerbajdzsánban végzett gyakorlati munka eredményeként konkrét, az országunk fejlődése szempontjából nagy jelentőségű, szociális-gazdasági projektek kerültek kidolgozásra.

Feltételezzük, hogy a nemzetközi pénzintézetekkel történő gyümölcsöző együttműködésünk előtt nagy lehetőségek állnak. Megértjük a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank vezetői által a háború kapcsán – amelybe Azerbajdzsán be lett vonva - tanúsított óvatosságot és aggodalmat. Ugyanakkor a Nemzetközi Valutaalap a velünk harcban álló Örményország rendelkezésére bocsájtott egy stabilizációs hitelt. Úgy gondoljuk, hogy az igazság legalábbis egyenlő elbánást követelne az adott kérdésben.

Sokat várunk az ENSZ Fejlesztési és Környezetvédelmi Programjaitól a piacgazdaság infrastruktúrája megteremtésének nemzeti programjai kidolgozásához nyújtott műszaki hozzájárulásuk, az ország irányításának a jelenkorban elvárható szintre hozása és fejlett technológiák bevezetése kapcsán.

Különösen nagy jelentőséget tulajdonítunk a nemzetközi együttműködésnek, és nagy megelégedéssel tájékoztatom önöket arról, hogy az Azerbajdzsáni Köztársaság szeptember 20-án aláírt egy 30 évre szóló szerződést egy sor nagyvállalatból álló nemzetközi konzorciummal a Kaszpi-tenger Azerbajdzsánhoz tartozó területén az olajlelőhelyek kiaknázásáról, ami hosszú, nehéz tárgyalások eredményeként született meg.

Ez a hatalmas gazdasági akció az egész világ számára bizonyítékul szolgál nyílt politikánknak, a gazdaság liberalizálása politikájának, a külföldi tőke bevonásának.

Ezen egyedülálló szerződés aláírása segíteni fogja az abban résztvevő népek és országok - Azerbajdzsán, USA, Oroszország, Nagy-Britannia, Törökország, Norvégia, Szaúd-Arábia - együttműködésének megerősítését, közeledését. Erről beszélve szeretném még egyszer kiemelni, hogy az Azerbajdzsáni Köztársaság célul tűzte ki a világközösségbe történő teljes integrációját, és minden lehetősége megvan erre. Ezért politikájának alapja a békére törekvés, és nagy reményt táplálunk annak ENSZ általi elérése irányában.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!‎

Azerbajdzsán népe nagy bizalomról tett bizonyságot, amikor a fiatal, független állam Elnökévé választott engem, ma pedig az a megtiszteltetés ért, hogy átadhattam önöknek népem legőszintébb reményeit.

Azzal a reménnyel hagyom el az ENSZ Közgyűlésének tribünjét, hogy népem hangja meghallgattatott és utat talált az önök szívéhez.

Köszönöm a figyelmet!